Oscar Wilde, aki 2 év kényszermunkát vállalt szerelméért

„A tapéta és én halálos viadalban állunk egymással. Vagy nekem, vagy neki, de egyikünknek mennie kell.” – Ezek voltak Oscar Wilde utolsó szavai egy párizsi hotelszobában. A L’Hotel akkoriban nem volt nagy szám, de ha minden idők egyik leghíresebb ír szerzője ma beköltözne, valószínűleg elégedetten csettintene a látványra.

A híres-hírhedt drámaíró minden bizonnyal imádná a zöld-arany páva mintás tapétát egykori szobájában. Délutánonként a róla elnevezett koktélbárban múlatná az időt, ahol saját idézeteivel szórakoztatná a többieket. Esténként pedig jazzt hallgatna, természetesen kék bársony zakóban. És eszébe se jutna, hogy egykor ünnepelt szerzőként gyűlölt, kegyvesztett, kiközösített lett. Az az író, akinek botránya alapjaiban rengette meg a viktoriánus brit társadalmat.

Szodómia, amiért börtön járt

A mindössze 46 évet élt Wilde sírja ma is az egyik leglátogatottabb a Père Lachaise temetőben. A briliáns drámaírót már saját korában is elképesztő figyelem övezete, szellemessége és társadalmi kiállásai miatt az irodalom egyik legeredetibb alakjának tartják. Nemzeti kincs lett belőle, pedig persona non grataként halt meg 18 hónappal azután, hogy kiengedték a börtönből. Szodómia miatt ítélték két év kényszermunkára, ez volt a Korona büntetése, amiért egy másik férfival kezdett szerelmi viszonyt.

A szerelem 

Az isteni szépségű Lord Alfred Bruce Douglas, azaz Bosie örökre megváltoztatta Wilde életét. Fiatal volt, jóképű, ígéretes tehetségű író, arisztokrata családdal. Minden adott volt, hogy Wilde veszélyes terepre tévedjen. Szakmainak induló kapcsolatuk regénybe illően fordult át intim viszonyba, amelyet Bosie apja nem nézett jó szemmel. Szóvá is tette a drámaírónak, aki viszont bíróságon követelte, hogy neki adjanak igazat a rágalmazó apával szemben.

Forrás: Wikipedia

Noha az ír riposztkirály a bíróságon is rendkívül szórakoztató volt, hirtelen a vádlottak padján találta magát. Büszkesége nem engedte, hogy külföldre meneküljön, így már a rácsok mögött vetette papírra keserű sorait arról, hogy bár az istenek mindent megadtak neki, az őrült vágy végül felülkerekedett rajta.

Miért imádták? 

Pedig az ír dandy egykoron saját kora viktoriánus celebritása volt. Egész Európa ismerte nyelvtudása, rendkívül éles elméje, művei vagy ruhái miatt. Hírnevét ugyanis nem lehetett egyszerűen irodalmilag megmagyarázni. Elképesztő figyelmet kapott, még azok is elismerték kvalitásait, akik amúgy nem különösebben rajongtak érte. Beszélgető partnerként Wilde kimagasló személyiség volt. Annyira szórakoztató párbeszédeket, monológokat folytatott, hogy nem véletlenül ő lett az egyik legtöbbet idézett szerző.

E tehetség azonban nem csupán könnyed játék volt a szavakkal, minden mondata mögött tájékozottság, ragyogó intellektus volt. Elméjét a dublini Trinity Egyetemen, majd Oxfordban pallérozta. Már ekkor mélyreható gondolatai voltak. Bársony nadrágban szidta a kapitalizmust, mondván, az megöli a kreativitást, és nem értett egyet azokkal, akik szerint a művészetbe mindig bele kell csempészni valami erkölcsös célt. Rajongott a szépségért és az önmagáért vett művészetért. Kritizálta kora száraz oktatási elveit, és már javában az elfojtott érzelmek pszichés veszélyeiről szónokolt, amikor Sigmund Freud még ismeretlen bécsi orvosként praktizált.

Csak a lázadás által lehet fejlődni…

Excentrikus, lázadó szellemét részben otthonról hozta orvos, író, költő szülei révén, akik irodalmi szalont tartottak otthonukban dublini művészek, értelmiségiek számára. Bármerre járt, felforgató hatással volt az emberekre. A kortársak rajongtak érte vagy megbotránkoztak rajta. Az ifjúságot mágnesként vonzotta, az őt követő generációk irodalmi és intellektuális ébredését merészen befolyásolta. Vakmerő gondolatait ifjonti hévvel mondta ki, például, hogy túl kényelmesek vagyunk, túl engedelmesek. Pedig igazán csak a lázadás, az engedetlenség által lehet fejlődni. Wilde maró gúnnyal ekézte a fennálló társadalmi hierarchiát, az volt a célja, hogy a felső tízezer vesse le álarcát.

Oscar Wilde nem passzolt a viktoriánus erkölcs dobozába. Hiába volt tiszteletreméltó karrierje, két imádott fia, ismertsége és egy remek házassága. Szellemisége, Bosie-val való kapcsolata és a Dorian Gray arcképe című örökbecsű regénye szétfeszítette a prűd kereteket. Akkor dekadensnek bélyegzett, mára klasszikussá vált regényére a sajtó azonnal lecsapott. Buja, erkölcstelen, gonosz, közönséges – írták. Az Oscar Wilde-i válasz nem váratott magára sokáig: nincs erkölcsös vagy erkölcstelen könyv, csak jól vagy rosszul megírt. Ennyi.

Nyitókép: Wikipedia

Sales munkatársat keresünk az IgaziNő csapatába!

Releváns munkatapasztalat előny, de nem elvárás. Olyan kollégát keresünk, aki ugyanannyira beleteszi szívét-lelkét a feladatába, ahogy azt mi magunk is tesszük. Jelentkezz: info@igazino.hu

Tovább olvasok