Őseink káromkodásban is túltettek rajtunk?

Sokan tartják úgy, hogy a magyar nyelvnél nincs kreatívabb, amikor káromkodásról van szó. Ezer és egyféleképpen tudjuk kifejezni nemtetszésünket verbálisan, válogatottnál válogatottabb sértő szóösszetételekkel. 

Még a mesékben, pl. a Süsü a sárkányban is megjelennek ezeknek a mókás fordulatai. Ha emlékeztek gyermekkorotokból a történetre, akkor bizonyára eszetekbe jutnak belőle a szénégetők káromkodásai: „A tésztakészítő asszony cakkozza ki a fülét! Csináljanak gumipuskát a füléből, és lőjék ki a fejét! A sírásó legyen az utolsó barátja!”

De a királyfi sem volt rest Csukás István történetében, és a „Nőjön be az orra luka!” szitkozódással ő is beállt a káromkodók sorába. Ha pedig már a mesékben is megengedett, akkor Móra Ferenc miért hagyta volna ki ifjúsági regényéből, a Kincskereső Kisködmönből a káromkodást? Ő is  belecsempészte azt, és az öreg Báró cigány szájába adta: „Hogy a varnyú mondja csecsebogyónak a semedet…”

Nem volt ez máshogy a régmúlt időkben sem. Már akkor is bővelkedtek szitokszavakban. A legkorábbi magyar obszcén káromkodást a magyar történelem eseményeit az 1479-ig rögzítő Dubnici Krónikából ismerjük. Eszerint I. Lajos király katonái, akik az 1300-as évek közepén egy hatalmas csatát vívtak a németekkel, a következő kiáltással rontottak az ellenségre: „Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket!”

És bár azt gondolhatnátok, hogy csak a pórnép vagy a katonák káromkodtak, és például a papok az ilyen illetlen cselekedetek felett álltak, korántsem volt így. Meglepődtök, ha azt mondom, nagymesterei voltak a káromkodásnak? Nem számított, milyen vallást követett az illető, katolikusok és reformátusok egyaránt szépen teljesítettek ezen a téren. Annak ellenére is, hogy az istenkáromlást szigorúan büntették.

FORRÁS: UNSPLASH

Ez azonban nem szegte kedvét még a püspököknek sem, hiszen Pázmány Péter Luther Mártont, a reformáció „kirobbantóját” csak kedves Lator Mártonnak és az „ördög fiának” nevezte. Ráadásul „ördögistáknak” hívta a protestánsokat, miként „kálvinista böjtként” utalt egyes ellenfeleinek hedonista szokásaira. Na, de a másik oldalt sem kellett félteni.

Méliusz Juhász Péter 16. századi püspök, a magyarországi református egyház megszervezője, aki nem mellékesen az első magyar füvészkönyv szerzője is volt, nem kímélte a katolikusokat. Assisi Szent Ferencről mint „fatalpú kuklya (csuklyás) Ferencről” írt. A pápát pedig az „ördög kamoraszékének (árnyszékének)” titulálta,  aki szerinte egyébként „francus”, azaz szifiliszes.

„Nincs helye Istennél a pápa ganéjos pepecselésének” – írta. De amikor az apácákról szólt, sem fogta vissza magát. „Szűz kurváknak” hívta őket. Ma már csak árnyékai vagyunk egykori káromkodó önmagunknak, utánaolvasva, mit is tudtak eleink. Ráadásul, ami ma már nemhogy nem botránkoztat meg, de még csak nem is ütközik az illemmel, egykor az is káromkodásnak számított.

Hiszen, ha azt mondod, szedtevette, teremtette, senki sem fog rád szólni, hogy ne káromkodj, ez ma már inkább tréfás kifejezés, és nem feszegeti az illem határait. Pedig többek között az adta, szedte, teremtette szavak annak idején hatalmas megbotránkozást keltettek. Az „ebadta kölke” kifejezésért egy anyát vagy apát akár halálra is kövezhettek volna egyes helyeken.

Hiszen az isteni mindenhatóság megkérdőjelezését jelentette. Azaz, hogy a gyereket nem Isten hozta létre, vagyis adta, hanem az ördög. De káromolhatták valakinek a hitét is, így születtek a gánicza hitű esküttes, a disznó kódis és a pápista misés szóösszetételeink. „A teremburáját!”, káromkodnék tréfásan végezetül, felháborodván azon, hogyan is sértegették már régen is egymást az emberek.

Pedig ezzel a tudós szófejtés szerint a Teremtővel való nemi aktusra szólítanék fel.

De mivel a kifejezés már az eufemizmus jegyében született, így bátran alkalmazható akár ez az Arany Jánosnak tulajdonítható kifejezés is, anélkül, hogy bárkit is megsértenék vele. A káromkodás története igen szerteágazó, ezért ha te is azt teszed, nem árt utánanézni, melyiknek mi is az eredete és jelentése.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂