Érdemes békülős sz*xszel megoldani egy konfliktust?
A vitákat, veszekedéseket, az elcseszett kommunikációt vagy annak teljes hiányát gyakran „békülős sz*xszel” próbálják orvosolni a párok. Pedig ekkor is söpörjük a bajokat, csak nem a szőnyeg, hanem a takaró alá.
A békülős sz*xre többnyire kétféleképpen reagálnak az emberek: van, aki örül neki és szívesen benne van, mások – és talán ők vannak többségben – nem igazán pártolják. Persze ott egy harmadik kategória is, akik ugyan belemennek a másik fél felkérésére, de egyáltalán nem élvezettel.
Kétségtelen, hogy vannak esetek, amikor csak apróbb vitákat, nézeteltéréseket akarunk enyhíteni vele. Akkor még talán működhet is. Hiszen csökkenti a feszültséget, a frusztrációt, segíthet a stresszen, amely gyakran alapból a konfliktusokhoz vezet. Az együttlét során a pár tagjai közelebb kerülhetnek egymáshoz, és segíthet abban is, hogy megértés alakuljon ki közöttük.
Ezzel szemben vannak olyan emberek, akiknek eszük ágában sincs békülős kufircba belemenni, egész egyszerűen képtelenek rá. Főleg akkor, ha mélyebben sértettek. Ők gyakran azt sem akarják, hogy a másik hozzájuk szóljon, nem még azt, hogy hozzájuk érjen. A puszta jelenlét és az, hogy egy levegőt kell szívni is zavaró számukra, így a sz*x biztosan kizárt. Idő kell nekik a feldolgozásra, arra, hogy újra kommunikáljanak, kapcsolódni tudjanak, és ez valahol egy magától értetődő, intelligens reakció, hiszen megbeszélés helyett nem elégednek meg valamiféle eltussolással.
De talán mind közül a legrosszabb, már-már legbetegebb kategória a harmadik eset, amikor az egyik fél erőlteti, kedvese pedig csak azért megy bele, mert fél nemet mondani. Hiszen, ha nemet mond, akkor még nagyobb lesz a szakadék közöttük, és akkor ő hibásabb lesz az elutasítással. Ezzel a békülős sz*x egyfajta manipulációs módszerré is válik, és vannak, akik ezt rendszeresen alkalmazzák is.
Az még a finomabb verzió, ha tényleg csak a kibékülés reménye mozgatja őket és nem az, hogy az aktus során durvábban megbüntessék a társukat a vélt vagy valós sérelmekért, ami szintén nem új keletű. A pszichológia már elég régóta használja a „gyűlölet-sz*x” kifejezést, és az ilyen együttlétek bizony jó eséllyel torkollhatnak ebbe. Hiszen az egyik büntetni akar, a másik pedig félelemből belemegy, de az kicsit sem a szereteten alapul, és az ember nem is ezt gondolja közben.
Ha nincsenek is ilyen mély összefüggések bizonyos esetekben, ami biztos: a gondok megoldásának képlete nem abból adódik össze, hogy ki van felül vagy alul, leginkább a nyílt kommunikáció vezethet jó megfejtésre. Az ilyen együttlétek csak látszatmegoldásokat kínálnak, és lehet, hogy éppen arra az éjszakára elhozza a nyugodt alvást, ahogy reggel lesz, kezdődik minden elölről. Nem oldhatunk meg mindent pár numerával, ha ilyen egyszerű lenne, a boldogtalan párkapcsolat fogalma, mint olyan, nem létezne.
Az erőltetés pedig hosszútávon szintén nem vezet semmi jóra, idővel inkább eltaszítja a feleket egymástól. Hiszen az engedő előbb-utóbb ébred és nemet mond. Nem lesz hajlandó lealacsonyítani magát, beszélgetés, értő figyelem, párterápia helyett, nem fog állandóan csak, szexelni ha baj van, ezzel odázni, temetni, ami nem jó, és ami ettől bizony nem is lesz.
