Szerelem a bevásárlókosár mellett? – Choremancing: A randi, ami már nem randi?

Nemrég belefutottam egy friss hírbe, ami elgondolkodtatott – már ha van értelme egyáltalán bármin is elgondolkodni az őrült tempójú, trendhajszoló randivilág kapcsán. Az új irányzat neve: ‘Choremancing‘, aminek a lényege, hogy a klasszikus (kávézós-sétálós „na, és te mit szeretsz a munkádban?” típusú) ismerkedés helyett a randit mostantól a hétköznapi teendőkkel kötjük össze.

Igen, jól olvasod! A romantika új helyszíne már nem a panorámás étterem, hanem a zöldségosztály a harmadik sorban. 

A nemzetközi társkereső platform, a Plenty of Fish legújabb felmérése szerint ugyanis a szinglik 42%-a már ebben a metódusban ismerkedik. 58%-uk kutyasétáltatás közben, 25%-uk a konditeremben, 21% pedig a heti bevásárlás során találkozik a potenciális jelölttel. Tehát a Tinder-matcheddel nem egy kávézóban ejtitek meg az első találkozót, hanem azt mondjátok: „Úgyis le kell vinnem a kutyát, nincs kedved velem tartani?” Vagy: „Meló után elszaladok a LIDL-be, mit szólnál hozzá,, ha együtt vásárolnánk be?”

Első hallásra ez akár romantikusnak vagy viccesnek tűnhet – flörtölés a kutyafuttatóban, forró pillantások a joghurtok között. Ám véleményem szerint ez már nem igazán tekinthető ismerkedésnek, sokkal inkább tudatos időmenedzsmentnek. És félő, hogy ha a romantika egyfajta határidős tétellé avanzsálódik, akkor talán pont azt a spontaneitást veszítjük el, amiért egyáltalán érdemes randizni.

Nálam ennek a trendnek kettős vetülete van: egyrészt logikusnak tűnik, hiszen a mai rohanó világban mindenkinek kevés a szabadideje. Három meeting, tucatnyi email, telefon és a villámtempóban bekapott szendvicsek között tényleg nehéz időt szakítani az ismerkedésre – ezt én is tapasztalom. Másrészt viszont végtelenül lehangoló ráébredni, hogy a romantika a mindennapi pörgés árnyékában próbál helyet szorítani magának. 

De miközben együtt toljuk a kosarat, vagy egymás mellett izzadunk a gépeken, vajon hol marad a valódi figyelem? És mi jön legközelebb? Zoomos első csók? AI-generált virtuális randi, ahol a chatbot dumál helyettünk? Vagy egy emoji-flört a közös edzésappban?

Mondhatjuk, hogy az ilyesfajta trendek színesítik a randizás egyre szürkülő és egyre kiábrándítóbb világát, de inkább a túlélés eszközeiként funkcionálnak. Tapasztalataim szerint a mai társkeresők – különösen akkor, ha már túl vannak a fiatalabb éveiken – nem a játék, az izgalom, a szórakozás kedvéért húzogatnak jobbra-balra: a találkozások mögött tudatos stratégia, válogatás és mérlegelés áll. Az idő szűkössége miatt pedig gyakran arra kényszerülnek, hogy a romantikát a napi kötelezettségek közé préseljék.  Talán boomernek tűnök ezzel a kijelentéssel, de úgy gondolom, hogy egy találka nem heti rutin, vagy gyorsan letudandó feladat. Sokkal inkább egy olyan alkalom, ami miatt minden más háttérbe szorul, és csak a másik számít.

Hogy a ’Choremance’ legalább őszinte, mert a valódi életet mutatja? Nincsenek filterek, maszkok, felesleges körök, elpazarolt energiák? Lehetséges, én viszont nem csekkfeladás vagy autómosás közben szeretném megtalálni a szerelmet. Ciki vagy sem, igenis vágyom azokra a pillanatokra, amikor a beszélgetés, a nevetés és a közös pillanatok valódi súlyt kapnak. Hiszen a randizás épp attól szép, hogy kiemel a hétköznapokból. Ha visszapréseljük a mindennapok monotóniájába, elveszítheti a varázsát, az izgalmát, a valódi intenzitását.