Túl későn születtünk az igazi szerelemhez?

Láttam egy posztot Facebookon, amihez csak annyi volt írva: Túl későn születtünk… A posztban pedig fekete-fehér képek voltak vidám szerelmespárokról.

Ez pedig elgondolkodtatott

 

Tavaly év végén három hét alatt három különböző lánnyal is voltak randijaim online társkeresőkről. Tehát nem mondhatom, hogy nem működnek számomra ezek a felületek. Mégis végig azt éreztem, hogy belekényszerítem magam az ismerkedésnek ebbe a formájába. Hogy az egésznek a dinamikája, ritmusa nem nekem való. Pár kép alapján kezdünk el szimpatizálni valakivel, beszélgetni, ismerkedni.

Úgy megyünk el első randira, hogy nem is tudjuk, hogy valóban vonzódunk-e a másikhoz. Annyit tudunk még csak, hogy esélyt akarunk adni. Majd a személyes találkozó után eldől, hogy lehet-e ebből esetleg valami. Elindult-e bennünk valami? Milyen a másik a valóságban, milyen az illata, a hangja, a gesztusai. Fel tudják-e bennünk ébreszteni a férfit/nőt.

Aztán gyorsan eszkalálódnak a dolgok

 

A második, harmadik randi már esélyes, hogy valamelyikünk lakásán fog zajlani. Volt, aki a második randin elmondta, hogy egyébként már gondolkozott rajta, hogy meghívatja magát hozzám. Volt, aki az első randihely kiválasztásánál jelezte, hogy ő egyébként nem akar menni sehova a lényeg, hogy együtt legyünk. Ami persze szép gondolat, ha nem egy majdnem ismeretlenről beszélünk.

Úgy érzem magam, mintha előjáték nélkül kezdenénk el sz*xelni, miközben igazán be sem vagyunk indulva. Persze lesz belőle valami, csak valahogy mégsem igazán az, amire vágynék. Valahogy nincs ehhez hangulatom. Ahhoz se, hogy hetente új nővel ismerkedjek meg, beszélgessek, tesztelgessük le egymást több körben – mint egy állásinterjú során. Én teljesen más élményre vágyom.

Manapság már ez így megy

 

Amikor felvázolom a barátaimnak az elképzeléseimet, hogy én hogyan szeretnék ismerkedni, akkor gyakran hallom, hogy „Ez ma már nem így működik.” Hát hol tudsz személyesen találkozni nőkkel, ahol maguktól bontakoznak ki az események? Ez már nem olyan világ, az emberek sem olyanok már. És tényleg van benne valami, hogy a tömegközlekedési eszközökön is mindenki a telefonjába van bújva, fülhallgatóval a fülében. Kizárják a külvilágot. Különben is fura vagy, ha elkezdesz bámulni valakit a buszon. Ráadásul én autóval közlekedem, de legalább néha küldök egy puszit magamnak a visszapillantóból…

Ahogy a fekete-fehér képeket néztem a szerelmespárokról, beugrott, hogy mi is hiányzik. Ez az egyszerű, őszinte kapcsolódás, ez a nyílt, vidám boldogság. Mintha a mai világban mindig mindenki többet akarna. Mintha több kellene a boldogsághoz, és közben elfelejtenénk örülni annak, ami előttünk van. Igen, akkor is lehetünk nagyon boldogok, ha csak egyet fagyizunk és nem történik semmi. Plusz az, hogy ki tudjuk fejezni a másik iránt az érdeklődésünket. Hogy úgy álljunk egymáshoz, hogy esélyt adunk, nyitottak vagyunk, közvetlenek.

Szeretnék valakit a valóságban megismerni

 

Nekem szükségem van az elkapott pillantásokra, a “véletlen” egymásra nézésekre. Az első tétova szóváltásokra. A „Mikor jössz legközelebb?” kérdésekre. Arra, hogy várjam, mikor láthatom újra a másikat. Hogy gondolkozzak azon, hogy vajon ő is úgy gondol rám, ahogy én gondolok rá, vagy csak barátságos? Arra, hogy izguljak, hogy mi lesz a következő lépés, mikor lesz a következő lépés? Nem pedig egy jobbra húzás után megpróbálni a semmiből felépíteni a vonzalmat. 

Ismerkedni kell!

 

Ha egyedülálló vagy, akkor mindenki kérdezget: na mi van a csajokkal? Van-e kiszemelt, randizgatsz-e? Idén egy randin sem voltam. Ez részben abból is adódott, hogy rengeteg időt töltöttem a munkámmal és egy vállalkozás beindításával. Viszont másrészről amiatt is, mert sokat figyeltem magamat és azt, hogy mit szeretnék. Abban biztos vagyok, hogy nem akarok online ismerkedeni. Nem akarok katalógusból párt választani és megpróbálni lenyűgözni “szép képeket”.

Szeretném átélni az ismerkedés hagyományosabb folyamatát. Mert egyébként biztos vagyok benne, hogy ahogy bennem megfogalmazódott ez az igény, úgy másban is megvan. Úgyanúgy vannak nők, akik vágynak arra, hogy udvaroljanak nekik. Akik nem egy match-et akarnak, hanem egy olyan férfit, aki odalép hozzájuk és elhívja őket egy randira. Én szeretném még hinni, hogy nem lehet lekésni erről.

Nyitókép: Unsplash