Tőled bárki meghalhat, csakazértis járkálsz betegen?!

„Óh, én nem vagyok beteg, csak az orrom folyik. Óh, nekem nincs semmi bajom, csak kicsit köhögök.” Hányszor hallom ezt nap mint nap, akár ismerősöktől, barátoktól! És ugyanúgy járnak dolgozni, moziba, étterembe, mintha teljesen egészségesek lennének.

Ugyanígy elengedik a gyereket is iskolába, óvodába, viszik játszóházba, akkor is, amikor annak taknya-nyála egybefolyik. Hogy mi ezzel a problémám? Az, hogy a közösségben olyan embereket is megfertőznek, akik aztán nem biztos, hogy ilyen enyhe tünetekkel megússzák azt a betegséget, amit mások ragasztottak rájuk.

Úgy, hogy nekik nem kellett volna megfertőződniük, ha a tünetes betegek visszább vesznek a napi rutinjukból. Igen, tudom, pénzből élünk. Azt is, hogy a gyereket sokszor nehéz otthon tartani, mert nem minden esetben egyszerű megoldani a felügyeletet. De ezeket az embereket vajon érdekli az, hogy ők mások halálát is okozhatják azzal, hogy nem maradtak otthon?

Vagy olyan betegek lesznek miattuk, hogy súlyos szövődményekkel élik csak túl? Nem, őket csak a saját boldogulásuk érdekli, mert nehogy már táppénzt kapjanak fizetés helyett. Többször is találkoztam olyan esettel, hogy a kollegina behozta a beteg, tüsszögő, orrfolyós gyerekét a munkahelyre, aztán amikor munkát adtak neki, a gyerekre mutogatott. „Csak nem gondoljátok – kérte ki magának -, hogy a gyerek mellett ezt a munkát el fogom végezni?”

A gyereket az orvos óvodába nem engedte, anyuka azonban inkább behozta, hadd fertőzze meg a kollégáit is, akik egyébként így helyette is dolgoztak. Arról nem is beszélve, hogy ha az orvos otthon maradást javasolt, akkor azt a gyereket ágyban, párnák közt kellett volna kúrálni. De legalábbis semmiképpen sem a munkahelyén.

Azt is tudom, hogy vannak olyan munkahelyek, ahol maguk a főnökök követelik meg, hogy betegen is járjon be dolgozni a munkavállaló. Ezzel súlyos lelki válságba sodorva azt, aki felelősségteljesen inkább otthon maradt volna. Sőt, olyanról is hallottam már, hogy főnöki utasításra kellett hazudni a kollégáknak, nehogy kiderüljön, hogy az illető fertőző beteg.

FORRÁS: UNSPLASH

Mivel három éhes száj várta otthon, önmagával is meghasonulva járt be dolgozni, hiszen tudta, hogy ezáltal veszélyezteti a többieket. A pénzkieséstől és az elbocsátás lehetőségétől azonban még inkább félt. Ám nagyon sokan nem hajlandóak kilépni a komfortzónájukból akkor sem, ha tudják, hogy másokat ezáltal veszélyeztethetnek. Inkább elbagatellizálják a veszély mértékét, és mindenféle ellenérvet gyártanak magyarázatként, miért is viselkednek így.

A valóság az, hogy nehezen viselik a korlátozást, saját maguk korlátozását pedig még inkább.

Az én, az egó kerül előtérbe, a saját igényeik, szükségleteik kielégítése vezérli őket. Pedig ez nem játék. Senki sem született örök életűnek, és ha eddig el is kerülte a baj vagy a nagyobb betegségek, nem legyőzhetetlen. A betegség nem veszi figyelembe a társadalmi hovatartozást, a politikai, vallási meggyőződést, az anyagi hátteret.

Vannak, akik egész életükben, vagy életük hosszú szakaszában korlátozások közt élnek. És nem azért, mert ezt ők választották. A túlélés reményében teszik ezt. A legyengült immunrendszerű, a szervátültetett, a műszívbillentyűvel élők… és még sorolhatnám. Ezekben az emberekben az élni akarás nagyobb, mint bárkiben, mert már megcsapta őket a halál szele. Elég egy „rossz lépés” részükről, és be is fejezték földi pályafutásukat.

De ők hiába vigyáznak, ha mások felelőtlen módon kockára teszik az életüket. Hiszen ők a legkisebb vírus- vagy bakteriális fertőzésbe is belehalhatnak. Hallottam már olyat is, aki azt hangoztatta: inkább meghal, de nem fog korlátok között élni. Márpedig most a magunk és mások érdekében is ezt kell tenni.

Vajon akik ilyen szélsőségesen nyilvánulnak meg, azokból hova tűnt az életösztön? Ha alkalmazkodni kell a körülményekhez, akkor úgy már nem is kell az élet? Pedig az élet ajándék. Nemcsak a saját életed, hanem a másoké is. Mindenkinek ezt kellene szem előtt tartani.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr