Van jövője a kapcsolatnak, ha nem szereted a párod gyerekét?

Nagyon sok mindenen elbukhat egy párkapcsolat, de a legtöbb dolog általában kettőtökről szól. Amiatt mentek szét, mert valamit nem tudtok elfogadni a másikban, valamivel nem tudtok megbékélni, nem vagytok képesek kompromisszumos megegyezésre jutni. De mi van akkor, ha a másik gyermeke okozza a problémát?

Nekem is van egy lányom, és egyedülálló férfiként ez bizony egy fontos tényező. Már csak amiatt is, mert a szabadidőm is függ attól, hogy mikor van velem a gyerek, mikor vagyok szabad. És persze azért is, mert ez meghatározza az egész életvitelemet, a kilátásokat a jövőre nézve. Sosem leszek már teljesen független, egyedülálló szingli.

Tehát, aki velem akar kezdeni, annak ezt is számításba kell vennie, főleg ha komoly szándékai vannak, mert ez bizony az ő életére is hatással lesz. Viszont addig is el kell jutni, hogy az ember bemutassa a gyerekét az új párjának. Hiszen nem szeretnénk, ha a magzatunk folyamatosan új pótmamákat/pótpapákat ismerne meg. Amíg komolytalan a dolog, addig nincs nagy szembesítés.

De mi van akkor, ha a kapcsolat komolyodik, egymásnak lettek eresztve életünk régi és új szereplői, de valamiért nem működik jól az új rendszer? A gyerekek hajlamosak szabotálni az új kapcsolatokat, mert félnek, hogy teljesen elveszítik a szülőt, ha valaki még képbe kerül. Főleg, ha eddig az apás napokon apa teljesen és kizárólag vele foglalkozott, akkor ha ebbe valaki “betolakszik”, az negatív érzéseket válthat ki.

Viszont ez idővel feloldódhat, a gyerek megszokja az új helyzetet és már nem lát ellenséget az új párodban. Ennél sokkal nehezebb a helyzet, ha te vagy az, aki nem tudod elviselni a párod gyerekét. Azért is nehéz ez a dolog, mert – főleg kezdetben – te nem nevelheted a másik gyerekét. El kell fogadnod, hogy úgy és azt csinál, ami számukra elfogadott, még ha neked az zavaró is. Tehát kapsz egy kész gyereket, akinek a rutinját meg kell szoknod. És legyünk őszinték, azért vannak borzasztóan idegesítő gyerekek is, főleg azért, mert a szülők nem a megfelelő irányba terelgetik őket.

Forrás: Unsplash

Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel? Szeretsz egy embert, de a gyereke kiborít? A közösen együtt töltött idő kínszenvedés, és vannak olyan napok, amikor csak azt várod, hogy túl legyél rajta. Meddig mehet ez így? Ha egyébként minden rendben van, akkor megvárod, hogy a gyerek egy kicsit érettebb legyen? Vagy beszélsz a pároddal, elmondod a problémádat, és megpróbáltok közösen megoldást találni? Egyáltalán, hogy vezeted fel valakinek, hogy kiborító a gyereke? Vannak olyan szülők, akik előtt ezzel teljesen elvágod magad.

Mi az a szint, ahol azt lehet mondani, hogy egyszerűen nem lennétek képesek normális (mozaik)családként együtt élni, és be kell látni, hogy sosem fogtok tudni összeszokni? Egyáltalán valóban el lehet jutni odáig, hogy annyira nem tudod elviselni a szerelmed gyerekét, hogy inkább befejezed a kapcsolatot? Nem akarok itt nagy megfejtéseket írni, mert nem hiszem, hogy léteznek egyszerű válaszok. Egy régi családból kiszakadva, egy újat kezdeni mindig nagy kihívás, sokszereplős bonyolult társasjáték. Ahol mindenkinek kell nyitnia és lépéseket tennie a másik felé. Ha ez megvan, akkor szerintem minden helyzet kezelhető. Viszont, ha nem indul meg a közeledés, akkor valószínűleg ez megmérgezheti az egész kapcsolatot.

Nyitókép: Unsplash