A méhem a magánügyem, húzás ki belőle!
Mi az? Kicsi, és rendszerint mindenki benne turkál? Erre a cseppet sem vicces találós kérdésre nők százai azonnal, gondolkodás nélkül tudják a választ: a méhem. És miután kitalálták a megfejtést, szinte mindenkinek van egy saját, gyakran bicskanyitogató története a témát illetően.
A kedves rokonnak, barátnak álcázott gonosz idegenek könnyedén, gondolkodás nélkül, páros lábbal szállnak bele az egyik legféltettebb szervünkbe, egyúttal pedig az abszolút magánéletünkbe. Teljesen érthetetlen módon feljogosítva érzik magukat, hogy feltegyék a “Mikorra tervezitek a babát? Próbálkoztok már?” kérdéseket.
Azok pedig, akik éppen nem a gyermekvállalásban látják a kiteljesedést, azonnal egy kioktató, “gyerek nélkül nincs élet” kezdetű show első perceiben találják magukat. Mindezt csakis azért, mert nem úgy gondolkodnak, mint a kérdező. Persze ez a végeláthatatlan monológ jellemző abban az esetben is, ha éppen a pár egyik tagja nem köteleződött még el a családalapítás mellett.
Ilyen esetben mindenki számot ad az elemzői vénájáról is: mit, kivel és miként kell tenni, venni, mondani, hogy megérkezzen a várva várt áttörés. Arról pedig jobb nem is beszélni, amikor a “próbálkozunk, csak nem jön össze”, vagy a “sajnos nem lehet gyerekünk” választ kapja a szemtelen érdeklődő. A szóbeli sajnálkozáson túl érdemleges segítséget jellemzően nem tud adni.
Mégis miért generáljuk ezeket a mindenki számára kellemetlen kérdezz-feleleket? Miért kell kéretlen tanácsokat zúdítani egy másik emberre? Tényleg ennyire nincsenek saját gondjaink? Vagy mások problémái ennyivel érdekesebbek? Netán pletykaéhségünk elérte a csillapíthatatlan szintet? Tényleg a gyerek és a család az egyetlen téma, ami köré szavakat formálunk?
Az egész világ a modern gondolkodásról, az elfogadásról szól, a magánszféra tiszteletétől és védelmétől hangos – mindenki színötös az elméletből. Csak ugye, van az a fránya gyakorlat is… Lássuk be, ebből pedig bukásra állunk. Ha kell, ha nem, jártatjuk a szánkat. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel észrevétlenül bántunk meg és hozunk kellemetlen helyzetbe másokat. Általában olyanokat, akik pedig tisztelettudóak az őket körülvevőkkel szemben.
FORRÁS: SHUTTERSTOCK
Nem lehet szimplán azt megkérdezni egy rég látott ismerőstől, hogy jól érzi-e magát a bőrében? Csak úgy simán, hogy minden rendben van-e vele. Ha meg kivételesen nem felületesen érdeklődünk – ahogy azt az esetek nagy százalékában tesszük-, akkor az érintettet kérjük meg, hogy meséljen magáról. Mondjon valamit, amit ő tart fontosnak, amit ő szeretne megosztani velünk.
És tanuljuk már meg egyszer és mindenkorra: a boldog, kiegyensúlyozott életnek a gyermekvállaláson kívül egyéb “fokmérője” is létezik. Csupán valós, tahóságmentes nyitottságra van szükség ennek megértéséhez. Neked már van ilyen szuperképességed?
