Ismerj meg, mielőtt meggyűlölsz!

Rozika több mint 10 éve dolgozik a cégnél. Minden nap pontosan reggel hétkor lépi át a kaput, ugyan munkaideje csak nyolckor kezdődik. A korai érkezésnek valamennyi lehetséges fórumon, azaz a liftben, a konyhában és a folyosón is hangot ad. 

Csak azt rendszerint elfelejti hozzátenni, hogy a reggeli 60 percet kevésbé a munkával, sokkal inkább attól teljesen független szertartási elemekkel, azaz szellőztetéssel, kávéfőzéssel, reggelizéssel és internetezéssel tölti. 

Rozika megcsinálja a rábízott feladatokat, kínosan ügyelve, hogy mindezt felelősségvállalás nélkül tegye. Semmi számonkérés, semmi számonkérhetőség. Ez teremti meg számára a biztonság zálogát. Ha az előbbire mégis sor kerülne valamely főnöknek nevezett egyed által, arról minimum a teljes műszak is azonnal hallani fog. Hiszen az mégsem járja, hogy valakinek, főleg neki, belekérdeznek a munkájába…

Rozika a legnagyobb hibának nem a gondolkodás vagy a motiváció hiányát, hanem a túl rövid szoknyát, vagy éppen a másik szobából átszűrődő, jóízű, hangos kacajt tekinti. Bármi, ami eltér a napi rutintól, már a komfortzónáját súrolja, és még frusztráltabbá, még komorabbá, a világgal szemben még haragosabbá teszi.

Se jég, se fagy, se vihar… de még egy tűzriadó sem tántoríthatja el a tíz órai szünetétől. Aminél persze kínosan ügyel, hogy legalább délig tartson. Az értelem nélküli feladatok végrehajtása az igazi erőssége. Nincs ötlet, nincs alkotás iránti vágy. Nincs minőségi munkavégzés. A fejlődés és a változás szavakat szitokszóként értelmezi, az “azt úgy nem lehet megcsinálni” és “az a baj…” kezdetű mondatok pedig bármely feltett kérdésre válaszul szolgálnak.

A lehúzás igazi, vámpír szakon végzett nagymestere. A feladatok, eredmények pozitív oldalát véletlenül sem hajlandó észrevenni, viszont szívesen sajnáltatja magát. Ez az egyik szuperképessége, ami már-már a pletykálkodási tehetségével is vetekszik. Mert bár mindig egy csomó, mindenkinél több és fontosabb feladata van, ez mégsem tartja vissza az üres és felesleges szóváltásoktól. “Ennyi bele kell, hogy férjen a munkaidőbe, ha már állandóan megszakadunk” – vélekedik a témáról. 

A felesleges vitákban élharcosként menetel. Jellemzően a problémák örökös forrása, a konfliktusok gyakori, oszlopos résztvevője. A sikertelenségét, kudarcát mások hibáztatásával próbálja palástolni – habár Rozikának mindig igaza van, így ezt a durva posztóból és keserűségből szőtt palástot könnyedén messze elhajítja magától.

Ha netán a tévedés szele megsuhintja, akkor sem esik kétségbe, azonnal vádol. Ilyenkor eszeveszett csapkodás, emelkedett hangnem jellemzi. Pitbullként ugatja az érthetetlen, témához gyakran nem fűződő véleményét. Ő a hangos és buta ember igazi megtestesítője. Rozikát mindenki ismeri, cserébe senki sem szereti.

Azt viszont kevesen tudják, hogy évek óta tartó súlyos betegsége van, és a magánélete is romokban hever. Ne légy olyan, mint mások. Ne ítélkezz!