Az vagy, akinek hiszed magad, vagy akinek mások látnak? - Igazinő | Igazinő

Az vagy, akinek hiszed magad, vagy akinek mások látnak?

Mindenkinek van egy konkrét elképzelése saját magáról. Biztosak vagyunk benne, hogy jól ismerjük magunkat, hiszen ki más ismerhetne nálunk jobban?

De tényleg olyan nagyon jól körülhatárolható a személyiségünk, ahogy az a fejünkben él? Mert ha belegondolunk, minden kapcsolatunkban egy kicsit mások vagyunk – akkor is, ha nem akarjuk direkt megjátszani magunkat.

A munkahelyen egy olyan képet mutatunk magunkról, ami szerintünk helyes abban a környezetben, munkakörben, azokban az emberi viszonyainkban. A munkatársaink nem feltétlenül a barátaink, és végképp nem a családtagjaink. Szóval, csak annyira nyílunk meg, annyira vagyunk közvetlenek, annyira érezzük jól magunkat abban a környezetben, amennyire jónak látjuk, amennyire szükséges. A hivatalos munkahelyi “énünket” adjuk, ami nem egy szerep, hanem a személyiségünk egyik megtestesülési formája.

A csapatépítők is azért hasznosak, mert az emberek levetkőzhetik a munkahelyi megjelenésüket, és teljesen más emberek találhatnak egymásra. Kiderülhet, hogy a mindig kimért Józsi a könyvelésről egyébként egy hatalmas partyarc. És majd a hétköznapi rutinba visszazökkenve egy kicsit másképp tekintünk rá.

Családi körben, ahol (ideális esetben) szeretnek, ismernek, elfogadnak minket, felszabadultak vagyunk – de mégis másképp, mint egy haveri bandázás alatt. Mert különböző emberekhez különbözőképpen kapcsolódunk, és a lényünknek egy más oldalát láthatják meg. De nem csak attól függ, hogy kik vagyunk, hogy mit merünk, akarunk, tudunk megengedni magunknak. Hanem hogy a körülöttünk lévő emberek ebből mit tükröznek vissza, mit értékelnek belőlünk.

Hiszen gondolhatod te azt, hogy baromi vicces forma vagy, ha senki nem nevet a poénjaidon. Ha egy-egy beszólásodra csak fancsali képeket kapsz reakcióként. Akkor átértékeled, hogy talán mégsem vagy olyan humoros, és nem kellene ezt erőltetni, mert csak hülyét csinálsz magadból. És ebből nagyon jól látszik, hogy mennyire relatív lehet az, hogy kinek, minek tartjuk magunkat. Mert lehet, hogy egy másik társaságban pont imádják a hülye szóvicceket, és ott tényleg te lennél a csapat hangulatfelelőse, a jópofa srác a brancsból.

Egy párkapcsolaton belül ez pedig talán fokozottan felértékelődik. Hiszen ha már együtt élünk valakivel, akkor folyamatosan érkeznek a visszajelzések. Nem feltétlenül úgy, hogy egész nap csesztetve vagyunk. Az érdektelenség is egy visszajelzés. Ha egy szerintünk érdekes, értékes részünk a másik számára nem valami fontos.

FORRÁS: UNSPLASH

Például a kedvesednek az bejön, hogy te egy rendes, megbízható ember vagy, viszont falra mászik attól, hogy túl pedáns vagy. Ő inkább a spontán, impulzív, rendetlen közegben érzi jól magát. Ezért már inkább csendben maradsz, ha valamit rendbe akarsz rakni, vagy nem büszkélkedsz vele, hogy lépésről lépésre megtervezed a nyaralásotokat. Valaki más pedig el lenne olvadva attól, hogy találkozott egy olyan emberrel, aki képes ennyire rendszerezni az életét.

Nyilván az alapján is választunk párt, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amik nekünk tetszenek – és ez fordítva is igaz. De a személyiségünket felépítő rengeteg jellemvonásból vajon mennyi az, amiért odáig van a párunk? És hogy alakíthat minket az, hogy ő mit “válogat ki” belőlünk? Persze menő azt hangoztatni, hogy „én senkinek sem akarok megfelelni”. De az igazság az, hogy a számunkra fontos embereknek azért egy bizonyos szintig szeretnénk megfelelni. Szeretnénk, ha elégedett lenne velünk a párunk, ha büszke lenne ránk, ha szexinek tartana.

Ezért próbáljuk kidomborítani azokat a tulajdonságainkat, amik miatt ő így tekinthet ránk. Így ha nem is teljesen tudatosan, de könnyen ítélhetjük magunkat aszerint jónak, amennyi jót ő lát bennünk. És annyira rossznak, amennyi negatív tulajdonságot ő felsorolni képes. Pedig ugye, ez egy nagyon szubjektív mérce.

Tehát a “ki vagyok én?” kérdésre sok esetben az is választ adhat, hogy kikkel vagyok körülvéve.

Ha úgy érzed, nem tartod magad elég “jó” embernek, ha nem az vagy, aki lenni szeretnél, akkor érdemes átgondolni: mit tehetnél azért, hogy az lehess? Mik a hiányosságaid, amikre mások rámutatnak? Vagy hogy talán egyszerűen csak rossz helyen vagy, és egy torz tükörben látod magad. Olyanok szemén át, akik csak egy olyan részedet látják, ami előnytelennek mutat. Rá kell jönni, hogy magadon kell változtatni, vagy csak a helyeden.

Nyitókép: Unsplash