Munkácsy, aki keresztre köttette magát egy festménye kedvéért

Ásító inas, Siralomház, Krisztus Trilógia – csak néhány festmény azok közül, melyek a legnagyobb magyar realista festőként emlegetett Munkácsy Mihály kezei alól kikerültek. 

Nála a tehetség szorgalommal is párosult, mely utat tört a sikerhez. Ráadásul a több mint 190 cm magas, jóképű férfit a nők is körberajongták. Így azt gondolnánk, minden adott volt a boldogságához.

“Siralomház úr” sikeres lesz 

Már a húszas éveiben komoly elismeréseket tudhatott maga mögött. Első komoly díját, egy aranyérmet a Siralomház című festményéért kapta a párizsi Szalontól. Ezek után a párizsiak csak Siralomház úrnak hívták, mivel a nevét nem tudták kiejteni.

Nagy dolog lehetett ez egy olyan ifjúnak, aki asztalosinasként kezdte pályafutását, és már nyolcévesen teljes árvaságra jutott. De talán a párizsiak már előre tudtak valamit ezzel a beszédes névvel, hiszen az élete nem volt egy sétagalopp…

Sokat fess, mert sok pénz kell! 

Hiába vett feleségül egy özvegy bárónőt, ez nem sok boldogságot hozott számára. Cecile még korábbi férje, a nála jóval idősebb báró életében kinézte magának Munkácsyt. Saját lánytestvérét kérte fel, hogy Munkácsyt megőrizze számára, amíg ő férjnél van. Azaz inkább ő kényeztesse bájaival, és ne más nők… Majd amikor a báró meghalt, szabad utat kapott a szerelmük, és a gyászév letelte után létrejött a frigy.

Életükre azonban árnyékot vetett a festő törékeny egészsége. Munkácsy már tinédzserként elkapta a kor akkor még halálos nemi betegségét, a szifiliszt, és sokat szenvedett a tüneteitől. Idegrendszeri problémákkal küzdött, korábban öngyilkossági kísérlete is volt.

Felesége, akit a fogadások nagymestereként emlegettek, palotájukban még királyokat is vendégül látott a híres művészek, zenészek, tudósok, írók mellett. A fényűző élet pedig hatalmas munkatempót diktált a férjnek, hiszen a kiadásokat finanszírozni kellett valamiből. A férfi többször is kénytelen volt megszakítani munkáját, hogy gyógyfürdőkben gyógyuljon, hiszen az állapota egyre rosszabb lett.

Nem könnyítette meg az életét felesége állandó féltékenykedése sem. 

Bár Párizsban élt, sosem tanult meg franciául, és ezért sokan kritizálták. De miért is kellett volna szavakkal kifejeznie magát, amikor ott voltak erre a festményei? Azoknál beszédesebbeket keresve sem találhatott volna a közönség. Szociális érzékenysége vitathatatlan volt – szenvedélyes drámaisága, témáinak közérthetősége által a magyar közönség magára ismert, nemzeti jellegzetességeinek megtestesítőjét látta benne.

Volt, hogy annyira elragadta a hév alkotás közben, hogy ecset helyett a kezeivel hordta fel a vászonra a festéket. Amikor a Golgota című festményén dolgozott, egyetlen modell sem vállalta, hogy felköttesse magát a keresztre, így maga végezte el a feladatot. Fotót készíttetett a jelenetről, és ennek alapjául festette meg a képet.

A KÉPEN: MUNKÁCSY A KERESZTFÁN, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Menny és pokol 

Amikor kész volt egy nagyobb lélegzetvételű művel, akkor csak céltalanul járkált föl-alá. A legkisebb kritika is hatalmas lelki válságba sodorta. Állítólag kétpólusú depresszióban szenvedett, így könnyen előfordulhatott, hogy egyszer a mennyben, máskor a pokolban érezte magát.

Kiállított műveit naponta több ezren nézték meg. A Golgota című festménye pedig még Maupassant A szépfiú című regényében is feltűnik, és az író a század egyik legnagyszerűbb remekművének ismeri el a képet. Külön érdekesség, hogy a Trilógiát – Krisztus Pilátus előtt, Golgota, Ecce Homo -, még maga a festő sem látta együtt. Ma már mind a három kép magyar tulajdonban van, és a debreceni Déri Múzeumban látogathatók.

Kér jegyet a temetésre? 

Temetése még egy utolsó szuperprodukció volt, miután fájdalmasan fiatalon, mindössze 56 évesen elhunyt Bonn mellett egy szanatóriumban. A képkereskedői és a felesége már életében a minél nagyobb felhajtást és bevételt tartották szem előtt. Így a temetése is ennek jegyében zajlott. Díszes menet kísérte a Kerepesi temetőbe, aki pedig szerette volna látni a menetet, annak belépőjegyet kellett vásárolnia.

A nyitóképen: Munkácsy Mihály, forrás: Wikipédia