Miért szégyelljük, ha jól mennek a dolgaink? - Igazinő | Igazinő

Miért szégyelljük, ha jól mennek a dolgaink?

Egy-egy baráti összejövetel, meeting, fodrászlátogatás stb. alkalmával figyelmes lettem arra, hogy ha megkérdezik, hogy vagyok, akkor elszégyellem magam, ha nekem éppen nagyon jó.

De miért érezzük rosszul magunkat azért, hogy ha jól mennek a dolgaink?

Azt érzem, hogy ilyenkor az “elvárt” helyes válasz, ha inkább csendben maradsz, vagy előtúrsz egy kevésbé kellemes történést az életedből, amivel te is kontra panaszkodhatsz – így nyugodt mederben folytatódhat tovább a kommunikáció.

Jön az együttérző sóhaj, a megnyugtató vállon veregetés, az erőltetett mosoly. De mi van akkor, ha nekem éppen jó? Ha kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élek, ha kiteljesedhetek a munkámban, és neadjisten meg is élek belőle? Ha egészséges vagyok, és szépnek látom magam?

Illik ilyenkor hazudni? 

Akár én mesélek először, akár ő mondja el, hogy mi van vele, mindig összerándul a gyomrom, ha az én történetem pozitív, az övé pedig negatív. Mindegy, hogy a kozmetikusom kérdezi, vagy egy rég látott baráti társaságban jön szóba.

Megbántom-e a másikat azzal, ha empátiát tanúsítok („Értem, nagyon sajnálom, hogy ezen mész most keresztül, nem lehet könnyű/Szívesen segítek, amiben tudok…”), majd ha megkérdezi, hogy én hogy vagyok, elmesélem az igazat? Vajon beképzeltnek tűnök, ha éppen nincsen panaszkodnivalóm?

FORRÁS: UNSPLASH

Nyilván fel kell tudni ismerni, hogy mi az, ami már nettó tapintatlanságnak számít, és hol vállalhatjuk fel az érzéseinket nyíltan. Egy családtagját gyászoló embernek nem fogom elkezdeni ecsetelni, hogy mennyire boldog vagyok most, hogy összejöttem Pistával… De ha a munkatársaim a cigiszünetben a kötelező párkapcsolati körök és Tinder-sztorik után rákérdeznek, nem fogom titkolni, hogy én most boldog vagyok.

Bár ez egy sokösszetevős képlet, én azt figyeltem meg, hogy az otthonról hozott káros minták és egy kevésbé elfogadó társadalmi attitűd hatására alakul ki az a tudatalatti üzenet, hogy „Én nem érdemlem meg, hogy jó legyen nekem”, és ez a gondolat hozza elő a szégyen érzését, amikor megkérdezik, hogy hogy vagyunk.

Mit üzen nekünk ez a rossz gondolatminta? Azt, hogy ha jól mered érezni magad a bőrödben (és ezt kimutatod), az fura, ha fura vagy, akkor kilógsz a sorból, az pedig ijesztő és elítélendő. Számtalan irodalom foglalkozik ezzel a témával. Persze ennek a jelenségnek az ellenkezője is elég gyakori, amikor kipakoljuk mindenhová, hogy mennyire jól vagyunk, hol nyaralunk, milyen szerelmesek vagyunk (közben meg dehogyis), de engem most nem ez az oldal foglalkoztat.

Egy közeli barátnőmmel történt meg az alábbi két eset: 

Elment egy testösszetétel mérésre, ahol megkérdezte a doki, hogy elégedett-e a súlyával. A barátnőm azt felelte, hogy igen. Mire a doki közölte, hogy ne legyen, mert bár most minden értéke ideális, és egészséges életmódot folytat, 5 év múlva valószínűleg csúnya lesz és kövér…

Egy fiú udvarolt neki, és sokáig hallgatta, hogy milyen szép. Egyszer kért tőle egy smink nélküli fotót, és a barátnőm viccesen megjegyezte, hogy itt még másnaposan is milyen jól néz ki, mire az volt a reakció, hogy ne legyen arrogáns, nem mondhatja saját magára, hogy szép.

Ilyen reakciók után nem csoda, ha megkérdőjelezzük a saját boldogságunk, elégedettségünk létjogosultságát. Én mégis azt mondom, hogy ha az adott szituáció megengedi, próbáljuk meg felvállalni a pozitív érzéseinket (is). Nem kell magyarázkodnunk amiatt, ha nekünk most éppen jó. Gondoljunk bele: lehet, hogy ezzel másokat is arra inspirálunk, hogy bátran vállalják a sikereiket.

Akinek fontos vagy, az együtt örül veled

Aki közel áll hozzád, és komolyan érdekli, hogy hogy érzed magad, az az ember őszintén örülni fog a sikereidnek, akkor is, ha ő most nehéz időszakon megy keresztül. Ha azonban neheztel azért, mert te jól érzed magad a bőrödben, az azt jelenti, hogy emlékezteted őt a saját problémájára, önbizalomhiányára, amivel nem tud, vagy nem akar mit kezdeni. Ez viszont legyen az ő gondja!

Nem könnyű idejében felismerni a keserű érzést, amit a szégyen okoz, én is belefutok a mai napig a magyarázkodásba, de rendszeres gyakorlással fejleszthető. Ha pedig egy ilyen szituációban sikerül erőt venni magadon, és vállalod a jó érzéseidet és történeteidet, az tapasztalatom szerint pozitív hatással lesz az önbizalmadra és sokkal színesebben fogod látni a világot (és a világ is téged).

Kucsera Lilla

Nyitókép: Pexels