Így lettél a lakótársamból a szerelmem

Éppen kiszakadni készül a méhem. Csak a szokásos menstruációs görcs, de az elviselhetetlen fájdalommal járó, magzatpózban sírva fetrengős fajta.

Beléd kapaszkodom. Próbálom felidézni, hogy hogyan lettél a lakótársamból a szerelmem… Már 2 éve ismertük egymást, és fél éve laktunk közös albiban. Én egy kínkeserves kapcsolat utolsó hónapjait nyögtem, te pedig próbáltál elevickélni egy se veled, se nélküled viszonyban.

A bennünk élő gyerekek azt hiszem, már egy ideje szerettek volna egymással játszani, de mi hosszú ideig másra irányítottuk a figyelmünket és az energiáinkat.  Ott voltál a szakításom éjszakáján, amit végigbőgtem összesminkezve a pólódat, te pedig meleg kakaót hoztál nekem az ágyba.

Éreztem, hogy most kivételesen lehetek gyenge, és a titkaim biztonságban lesznek nálad. Mellettem voltál végig a vajúdásom alatt, amikor elsirattam és elgyászoltam a lelkem egy darabját, és segítettél a világra hozni megújult, megerősödött énemet.

Aztán csend ült a kis lakásra, mi pedig hosszú, csontig hatoló, dermesztő túrákra indultunk a Pilisbe ketten egyedül. Órákon át baktattunk egymás mellett némán, de ez a némaság nyugodt, békével teli csend volt, nem éreztem kényszert arra, hogy megszólaljak.

Egy zenekari megbeszélés után ketten maradtunk a bárban. Emlékszem, hogy megkérdezted, hogy iszunk-e még egy sört. Én odakísértelek a bárpulthoz, és akkor ott hirtelen megtörtént. Nem lehet szavakkal leírni azt az érzést. Egyetlen villanás volt az egész, és onnantól kezdve csak az járt a fejemben, hogy minél közelebb kerüljek hozzád.

Mindegy, hogy hogyan, de meg kell, hogy érintselek! Lestem a pillanatokat, amikor beléd karolhatok, vagy egy láthatatlan szöszt leszedegethetek a válladról. Mennyire hihetetlen a sors, vagy a kémia, vagy az isteni gondviselés, hogy abban a szent másodpercben a te világod is fordult egyet a tengelye körül. Amikor sört kértél a pultnál, és én melléd léptem, a belső gyerekek végre valahára meg tudták fogni egymás kezét.

Soha nem éreztem magam ennyire szabadnak. 

Eljött a koronavírustól mérgezett tavasz, a kilátástalanság, a bezártság és a bizonytalanság ideje, én mégis életem legboldogabb napjait éltem át veled. Virágba borultak a fák, édes illatot hozott a tavaszi szellő, én pedig szélesre tártam a hálószoba ablakait, hogy beengedjem a friss levegőt, a napsütést és a szerelmet.

FORRÁS: UNSPLASH

Hálás voltam a home office-nak, hogy ott vagy velem, és elbújhatok a világ elől az ölelésedben. Életemben először megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor SEMMIT nem várnak el tőled, nem kell bizonyítanod, teljesítened, a szeretet nincsen semmilyen feltételhez kötve. Úgy éreztem, mintha egész életemben minden történés azért lett volna, hogy hozzád vezessen.

Ezt a fajta természetességet mindennél igazabbnak és őszintébbnek érzem. Melletted letehetem a szerepeimet, átvehetem a macinacimat, veled – életemben először – úgy érzem, hogy megérkeztem. Köszönöm. Már nem fáj a hasam.

Nyitókép: Unsplash