A szerelmi csalódásoktól erősebb leszel – légy hálás az exednek!

Két exem is házasodni készül hamarosan, így elkezdtem gondolkodni, hogy is állok én ehhez a dologhoz. Tudjátok, úgy igazán, magamban.

Milyen érzések vannak bennem velük kapcsolatban? Van-e bennem esetleg megbánás, nosztalgia, irigység, féltékenység most, hogy házasodnak – vagy úgy egyáltalán? A válasz szerencsére nagyon egyszerű: nincs semmi rossz érzés, minden rendben. Én boldog vagyok, ők is azok.

Örülök, hogy megtalálták azt, akivel el tudják képzelni a hátralévő életüket. Az események kapcsán azonban elgondolkodtam, vajon mi az exek szerepe az életünkben. Melyik kapcsolat sikerül, és melyik nem? És ami nem sikerül, biztos nem sikerült, vagy csak ennyi időre szólt a szerepe a sorsunkban?

Az, hogy ki hogyan kezeli az exeit, változó. Sokan jó kapcsolatban maradnak, sokan még a másik telefonszámát is kitörlik – ha vége, akkor vége, szó sem lehet barátságról. Nálam vegyes a kép: van, akivel jó a viszonyom az exeim közül, néha még beszélünk, vagy akár sörözni is elmegyünk együtt. De olyan is akad, akiről az égvilágon semmit sem tudok.

Mert minden ex más. Nyilván nem mindegy, hogy két hónapig voltunk együtt, netán két évig. Ő volt az első nagy szerelmem, vagy nem lett a dologból semmi komolyabb. Ha valakibe egyszer igazán szerelmesek voltunk, az nem múlik el nyomtalanul. Lehet, hogy már nem maradtak bennünk mély érzelmek iránta, de egy kis melegség jelen van a szívünk táján, ha rá gondolunk.

FORRÁS: UNSPLASH

Ez nem veszélyezteti a jelenlegi kapcsolatunkat, csupán azt jelzi, hogy valaha, az életünk egy szakaszában ő volt a legfontosabb. Bizonyos élményeink, emlékeink csak hozzá kötődnek. Sokszor már arra sem emlékszünk, miért is lett vége a szerelmünknek – de hogy miért kezdődött, mi fogott meg benne, az örökre megmarad.

Az egyik exem még azt is megkérdezte tőlem a minap: gondolkodtam-e már rajta, mi lett volna, ha akkor nem szakítunk? Talán már házasok lennénk? Lenne egy közös gyerekünk? Nem tudom a választ, mert nem így alakult. De azt tudom, hogy ennek ellenére nem múlt el nyomtalanul a kapcsolatunk.

Mert minden exed megkapja egy bizonyos szeletét az életednek, ami már nem visszahozható. Övé volt annak a 18, 21 vagy 29 éves lánynak a szerelme, aki voltál, és aki már soha többé nem leszel. Minden kapcsolat más és más, és azt gondolom, tanulunk mindegyikből.

Ha figyelünk a másikra, magunkra, és hajlandóak vagyunk belátni a hibáinkat, akkor a következő kapcsolatban talán már nem követjük el ugyanazokat a tévedéseket. Korábban például előfordult velem, hogy féltékeny, hisztis, követelőző voltam. Ha a volt szerelmeim nem szembesítettek volna ezzel, talán még ma is olyan lennék… Szóval köszi, exek, hogy formáltatok!

Nem gondolom, hogy egy-egy kapcsolat vége kudarc.

Inkább abban hiszek, hogy minden kapcsolat addig tart, ameddig van együtt dolgunk. Minden szerelem értékes, és ad valamit mindkét félnek – legyen az pár hetes, vagy évtizedeken át tartó. Szeretném hinni, hogy valamennyi ilyen kötelékemből tanultam, és én is tudtam valami hasznosat hagyni a másiknak szakítás után. Ami talán őt is segítette a következő kapcsolatában.

Szóval ezúton is köszönet az exeimnek, mert nélkülük tényleg nem lennék az, aki ma vagyok. És boldog, tartós házasságot kívánok nekik – teljesen komolyan és őszintén.

Nyitókép: Unsplash