Van helye az apának a szülőszobában?

Apás szülés. Mára olyan nagy divat – elvárás – lett, hogy aki netalán felmeri hozni az ellenkezőjét, azt egyenesen a pokol kénköves tüzére küldik.

De tényleg olyan nagy baj lenne, ha egy nő nem akarja, hogy élete szerelme, a gyermekének apja vele legyen a kisded megszületésekor? Nem hinném. Főleg, hogy 15-20 éve ez még teljesen normális volt. Hiszen akkor még valahogy tiszta sor volt, hogy az, ami a szülőszobán történik – legyen az természetes vagy császáros szülés -, nem férfinak való látvány.

Azóta pedig kialakult az új elvárás: a kispapának a szülőszobán a helye. Függetlenül attól, hogy ő mit szeretne. Be kell mennie, mert az xy barátnőnek is ott volt a férje. Meg különben is kell a családi albumba a köldökzsinórt elvágó (amúgy falfehér) apuka zavartan vigyorgó feje.

Természetesen tudom, hogy van kivétel. Szögezzük le, hogy vannak férfiak, akiknek minden vágyuk, belső késztetésük, hogy jelen legyenek a nagy eseménynél. Ellenben az is biztos, hogy nem ők a többség. De ha mégis ők lennének többen, akkor is engedtessék már meg a kisebbségnek, hogy szabadon választhassanak! Nyomás, rábeszélés, megrovás és lelkiismeret-furdalás nélkül.

Apuka jelenléte a szülőszobán ne külső elvárás legyen! Főleg úgy, hogy vannak ám az apás szülés ellen érvelő szakemberek is. Manapság nem sok szó esik róluk, de érdemes tudni, hogy nem mindenkinek olyan egyértelmű az, hogy a másik félnek is okvetlenül bent a helye.

Michel Odent francia gyermekorvos és születés specialista, aki egyébiránt úttörője a vízben vajúdás-szülés elterjedésének. Alternatív módszereket előszeretettel alkalmazó orvos kifejezetten károsnak látja az apukák jelenlétét a babák megszületésének folyamatában.

FORRÁS: UNSPLASH

És ezt nem alaptalanul mondja, hanem a szakmai megfigyelései alapján. Úgy vélekedik, hogy az apuka puszta jelenléte csökkentheti az oxitocin termelődést, sőt, akár meg is akaszthatja a szülés természetes folyamatát. Nem meglepő, hogy Odent doktor kijelentése hatalmas felháborodást keltett a fejlett országokban, hiszen a többségében nagyon is elterjedt (elvárt) az apás szülés.

Pedig Odent szerint a nagyban megnövekedett császármetszéseknek is van köze az apás szüléshez. Vagyis kifejezetten azt mondja, hogy az apuka ottléte megakaszthatja a folyamatot, aminek a vége egy adott esetben elkerülhető művi beavatkozás, egy nagy alhasi műtét.

Erős szavak, kétségtelen. De érdemes lenne elgondolkodni rajta, megvizsgálni azt, hogy mi is volt régen. Kicsit avitt és megvetendő a valaha volt dolgokkal jönni, pedig lehetne a múltból is építkezni. Hol is volt a férfi a szüléskor? És kik voltak a vajúdó nővel?

A férfi a maga habitusához mérten igyekezett csillapítani az aggodalmát. Mivel a világ legtermészetesebb dolga, hogy halálra aggódta magát az anyáért és a babáért. De nem lábatlankodott, nem aggodalmaskodott, és legfőképpen nem ájult el a szülőágy mellett. Így aztán a szülő nő tudott csak és kizárólag magukra koncentrálni. Méghozzá olyan asszonyok gyűrűjében, akik már szültek.

Ezzel pedig létrejöhetett egy olyan támogató közeg, akik nem ijedtek meg a mérhetetlen fájdalom látványától, nem pánikoltak, hanem tapasztalattal és empátiával segítették a nőt a maga tempójában, a maga útján haladni.

Csakhogy most ez kiveszőben van, mert elvárássá avanzsált az apás szülés.

Ezzel szemben mennyivel jobb és élhetőbb lenne, ha minden pár a szívükre hallgatva dönthetne a kérdésben. Mert lássuk be, semmivel nem lesz rosszabb apuka az a férfi, aki a folyosón remeg a babáért és a mamáért.

Nyitókép: Unsplash