Kiszámíthatatlan, kibe szeretsz bele?

Lássuk be, a mai nagy online világban már nem ördögtől való az interneten ismerkedni. Vannak, akik simán ráírnak valakire a Facebookon, és vannak, akik már célzottan randi appokat használnak. 

Van mindenféle célcsoportra specializálódott alkalmazás: kereshetsz magadnak egyenruhás párt, sugar daddyt vagy házasként szeretőt. Ha csak alkalmi együttlétre vágysz, akkor pár kattintás után máris szörfözhetsz a párválasztó katalógusban.

Pont úgy, mint amikor cipőt keresel magadnak: be tudod állítani, hogy sportcipő, szandál vagy magassarkú legyen, milyen színnel és anyaggal. Itt ugyanolyan a mechanizmus. Bepötyögöd, hogy az izmos, 40-es, barna hajú, kék szemű, vitorlázós menedzserre vágysz. És jobb esetben ott is van. Vagy nem…

Nem tagadom, szingli korszakomban én is tindereztem. Azért Tinder, mert ezért nem kellett fizetni (anno), és könnyen lehetett használni. Nem azért, mert alkalmi szexpartnert kerestem. Sokan voltak, akik hosszú távra próbáltak kapcsolatot találni, vagy legalábbis ezt kommunikálták.

Az öt közül, akikkel megismerkedtem, csak egy pasi volt, aki többéjszakás kalandot keresett. Sosem voltam a hosszú csetelés híve, mert személyesen tudod eldönteni, hogy a másik érdekel vagy sem, és igazából nem csetpartnert keres az ember. Fontosak a randik, mert személyesen lehet, hogy minden másképp alakul.

FORRÁS: UNSPLASH

Voltak nagyon fura találkáim nagyon fura alakokkal – de lehet, hogy én voltam kevésbé elfogadó. Az egyik úriember azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy ne csak találkozzunk az Astoriánál, hanem ugorjak a nyakába örömömben. Próbáltam finoman jelezni, hogy „De hát azt sem tudom, hogy ki vagy!”, de nem nagyon hatotta meg. És bár én nem ugrottam a nyakába, ő az enyémbe igen.

Kívülről úgy tűnhetett, hogy a halálosan  szerelmes férfi örömmel élete asszonyához rohan, az asszony meg lefagyva, segélykérő tekintettel nézeget körbe. Mondanom sem kell, hogy az este csak egy kávéval folytatódott, és hamar véget is ért.

Mint a filmekben, nekem is megvolt a beépített barátnő, aki azonnal hívott, ha írtam neki. Egyszer kénytelen voltam igénybe venni, amikor egy másik randipartnerem csak a volt barátnőjéről tudott beszélni. Tiszta hülyének éreztem magam, kerestem is a kandikamerákat, mert sosem gondoltam volna, hogy a valóságban ilyen velem is megtörténik.

Aztán gyorsan mosdó, barátnőnek segélykérő SMS, és vártam a hívást, ami után azonnal el kellett rohannom. Utólag belegondolva, lehet, hogy korrektebb lett volna megmondani neki, hogy nem igazán érdekel a volt barátnője, és ha már túl lesz rajta, akkor kezdjen el randizni. Vagy menjen el pszichológushoz.

Az utolsó Tinder-randimon a Kopaszi-gáton találkoztunk a fiatalemberrel, aki már cseten is vicces volt (az első kérdése az volt, hogy milyen színű a fogkefém). Bár mindenben megfelelt a beállított szűrő feltételeknek, miután kisétáltunk az öbölbe, az járt a fejemben, hogy visszasétálunk a kocsihoz, és ennyi. Elkönyveltem, hogy ez ma sem jött össze, így jártam.

Pedig magas volt. És vicces. De hát úgy éreztem, hiányzik  a kémia, a vonzalom… Aztán ahogy sétáltunk visszafelé a kocsihoz, mindenféléről beszélgettünk, és még leültünk a Duna-partra is. Hideg volt, odaadta a farmerdzsekijét, hogy ne fázzak. Már a nap is lement, és mi még mindig ott ültünk a sötétben. Sokáig.

Úgy váltunk el, hogy ő még szeretne találkozni. Azóta több randink is volt – és most is épp vár, hogy menjek és folytassuk a Netflix-sorozatunkat. Szóval, ha megfelelőek a szűrőfeltételek… a francba velük, akkor sem azon múlik! Ha jönnie kell a Nagy Őnek, akkor jön. Akár Tinderen, akár nem!

Nyitókép: Unsplash