Elkényeztetett generáció: Te is mindent megveszel a gyereknek?

„Elkényeztetitek azt a gyereket! Minden szart megvesztek neki!” – hallom ismételten a nagymama hangját a fülemben. Nem az én nagymamámét, hanem a gyerekemét.

Megmondhatnám, hogy az anyámról vagy az anyósomról van szó, de teljesen mindegy – mindketten ezt mondják, szóval maradjon csak simán nagymama. Ránézek a gyerek sugárzó arcára és a kezében tartott elképesztően, gusztustalanul ronda plüssfigurára. Esztétikai szempontból nincs vita köztünk: ez a figura ocsmány.

Pontosan tudom, hogy szüksége sincs rá, hiszen nem étel, nem ruha, sőt, még csak nem is fejlesztőjáték. Pár hónap múlva megunja majd, és mehet a plüssös dobozba. Amiért mégis igazságtalannak érzem a kritikát, azok a következő szempontok:

• A gyerek örül neki, vágyakozott rá már hetek óta. Mindig megcsodáltuk, ahányszor csak elsétáltunk a bolt kirakata előtt. Felvonultatta öt évének teljes eszköztárát azért, hogy megkaphassa: a hisztitől a könyörgésen át a szépen kérésig. Végül átbeszéltük a dolgot, és a születésnapjára megvettem neki. Addig várta a napokat és ikszelte a naptárban. Most pedig hatalmas boldogsággal dédelgeti!
• Egyáltalán nem könnyű mindig és egyfolytában nemet mondani. Értem, hogy régen nem volt semmi, még étel és ruha is nehezen, nemhogy játék. A nagypapának volt egy focilabdája, egyedül a faluban, arra minden fiú áhítozott. Most nem ez a helyzet. Nemcsak engem, a gyerekeket is elözönlik a reklámok. Minden szlogent fejből tudnak. Amit az egyik nem ismer, az oviban megtanulja a másiktól. Ki a tévéből, ki a számítógépről, ki csak plakátokról, kirakatokból tájékozódik.

Egy nagy svédasztallá vált az egész világ, ahol egy óvodás még nem érti, hogy nincs ingyen az “ebéd”.

Én is dühös vagyok, mert minden nap milliószor kell határokat szabnom a legelképesztőbb vágyaknak. Csak néhány dolog az elmúlt három napból, a teljesség igénye nélkül, amit NEM vettem meg a fiam kívánságára: fagyi, kiskutya, kismacska, mókus, görény, tengerimalac. Fagyasztószekrény (ezt én sem értettem), szemüveg, mert Csonginak is van. Menő táboros póló, amit az unokatesón látott, világítós cipő, szivárványt szaró gumimacska (nem vicc, tényleg van ilyen!).

FORRÁS: UNSPLASH

Szóval igazság szerint egy ronda plüss még szerintem a teljesíthető kategóriába tartozik – anyagilag is. A plüss újrahasznosítható. Ha megunta, elajándékozzuk, vagy az ovinak, vagy a kórháznak. Bár ettől még kidobott pénz marad részemről, de kárba nem vész, és még sokan fognak neki örülni. Ráadásul az adományozás szerintem jellemfejlesztő hatással is bír.

Amúgy meg emlékszem még a fülsiketítően vijjogó és világító óriás mentőautóra, amit a nagymamától kapott a gyerek. Azt hittem, soha nem fog lemerülni benne az elem. Vagy a flitteres átsimizhető párnára, amin nem lehetett aludni… Szóval maradjunk annyiban, hogy a témában nem csak én vagyok felelősségre vonható.

Mert a gyereket nem csak én szeretem, hanem az apja, a nagyapja, a nagynénik, a nagybácsik, a szomszédok és a nagymamák is. Úgyhogy jobb, ha inkább mindannyian örülünk az örömének! És szusszanunk egy picit, mielőtt elölről kezdődne egy újabb nap és egy újabb kívánságlista, amiről ezentúl sem lesz minden teljesíthető.

Nyitókép: Unsplash