Nem akkor szereted a gyereked, ha felhizlalod!

Nem vagyok az a fajta, aki másokat nézne vagy elemezgetne külső alapján, mert alapvetően hiszem, hogy a test valójában csak egy külső burok. A lényeg belül van. Szerelmesek sem egy testbe leszünk, hanem egy személyiségbe, kisugárzásba, tekintetbe. 

Viszont azt nem kellene elfelejteni, hogy ha a test megszűnik egészségesen funkcionálni, akkor hiába a ragyogó lélek, mert idővel folyamatosan kontrollálni fog a mindennapok könnyed megélésében. Nem olyan jó orvoshoz rohangálni, gyógyszereket bekapkodni és lihegve lépcsőzni.

Akkor vajon miért van az, hogy ha elmész egy strandra, akkor ma már nemcsak rengeteg túlsúlyos felnőtt jön veled szembe, hanem azt látod, hogy nagyon sok kisgyerek elhízott? Értem, hogy fontos az önelfogadás, meg hogy végre ideje lenne már elengedni a vékonyság kultuszt. Hidd el, hogy valaha volt anorexiásként, majd bulimiásként közelebbről érzem át, mint a legtöbben.

Mégis azt mondom, hogy nyomjuk meg azt a vészcsengőt!!! Óriási probléma, hogy Magyarországon már a 2018-as adatok szerint is minden 4. (!) gyermek túlsúlyos! És ezen nem segít, hogy az elmúlt években – köszönhetően a pandémiának is – tovább nőtt a képernyő előtt töltött idő. Ahogy az sem, hogy a gyerekek életéből egyre inkább kiveszik a szabadban végzett mozgás, a felszabadult játék öröme.

Pedig most itt a nyár, a jó idő, a vízpart, és igazából keresve sem lehetne jobb alkalmat találni, hogy a gyerekek átélhessék a mozgás örömét. Csakhogy ehhez KELL a szülő, aki jó példát mutat. Aki nem egész nap a fa alatt tesped a pokrócon lángos-palacsinta-jégkása kombót váltogatva. Félreértés ne essék, nem azzal van a baj, hogy egy nap egyszer lecsúszik egy zsírban, olajban tocsogó nyalánkság.

FORRÁS: UNSPLASH

Egy étel, ami a kultúránk része, ami a felnőttben előhozza a gyerekkor varázsát, a gyerek meg ezzel szívja magába, hogy magyarként a vizezett palacsinta a fog alatt ropogós kristálycukorral az igazi. Ezzel nincs gond. A gond azzal van, hogy ezek nem egy-egy nap kivételes momentumai, hanem sokaknál ez a normál. Egy olyan normál, ami végtelenül káros az egészségre – egy rossz szokás, amin igenis lehetne és kellene is változtatni!

Természetesen magam is láttam a strandok büféiben fellelhető kínálatot. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy rosszabb, mint húsz éve. Holott miből tartana jól lehűtött epret, málnát, cseresznyét árulni? Szinte semmiből, de valahogy ez szinte elképzelhetetlen. De pont ezért lehet tudatosnak lenni és előre készülni. Bedobni a strandlabda mellé némi gyümölcsöt, esetleg cukormentes limonádét.

Igen, ez esetben cipelni kényszerülünk a hűtőtáskát, mert kétségtelenül egyetlen gyerek sem fogja meginni anya meleg löttyét, ha megkaphatja az agyonreklámozott és -cukrozott jeges teát a büfében. Nem gondolom, hogy a nyaraláson kell gyökeresen új szokásokat felvenni, de kiváló alkalom lehet arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból.

Picit intenzívebben mozogjunk, labdázzunk, ússzunk, bolondozzunk többet a gyerekkel.

Érte és magunkért is! Mert szép dolog, ha azt hirdetjük, hogy fontos a kerekded formák elfogadása, de ne feledjük el, hogy nem az elhízást értjük alatta! Az elhízás egyértelműen melegágya a krónikus betegségek – magas vérnyomás, szívproblémák, érelmeszesedés, hogy csak párat említsek – kialakulásának.

Fontos lenne felfogni és nagyon mélyen megérteni, hogy az elhízás NEM esztétikai probléma, mert megakadályozza, hogy a gyermekből mentális és fizikai értelemben is egészséges felnőtt válhasson. Pedig nem egyértelmű, hogy minden szülő a legjobbak akarja a szeme fényének? Akkor tenni is kell érte!

Nyitókép: Unsplash