Egy rossz kapcsolattól a testem is beteg lett…

Amikor az elménk még kifogásokat keres, felment és bemagyaráz, a testünk már rég tudja, hogy mikor nem vagyunk jó helyen. Először csak egy apró feszítő érzés valahol a rekeszizom tájékán vagy a torokban, aztán ki tudja, mi lesz belőle.

Vajon tényleg ezzel a nővel/férfival akarom én összekötni az életem? Vajon tényleg ezzel akarok én foglalkozni? Ezt akarom én tanulni? Rendkívül kifinomult szenzoraink vannak, amik azonnal reagálnak, ha nem érezzük jól magunkat lelkileg, a legtöbbször mégsem veszünk róluk tudomást, csak amikor már egészen nagy a baj.

Így történt, hogy 18 évesen egyik éjjel arra keltem, hogy a mentősök ébresztgetnek, és már száguldanak is velem az Uzsokiba. Epilepsziás roham, abból is a grand mal, ahogy a szaknyelv mondja. Az a habzó szájas, rángatózós, ördögűzős fajta. „De hát én nem lehetek epilepsziás, az kizárt dolog!”

Fárasztó kivizsgálások után végül az epileptológus csak megvonta a vállát és arra kért, hogy figyeljek oda a bevitt alkoholmennyiség és az alvás minőségének egyensúlyára. Nem telt el 2 hónap, és megint arra keltem, hogy széthasad a fejem, és az akkori párom – akivel már több mint 5 éve együtt voltunk – halálra vált arccal ébresztget: “Lilla, azt hiszem, rohamod volt.” Lesokkoltam. Megint. Pedig figyeltem. Direkt nem ittam annyit, és hazajöttem időben. Akkor miért?!

A pici szúrások a mellkasomban, a pici gombócok a torkomban változatlanul elő-előjöttek, de nem vettem róluk tudomást, lefoglalt a fájdalmas felismerés, hogy epilepsziás lettem. Semmi fizikai ok vagy elváltozás nem volt. A semmiből tűnt elő, mint egy fekete árny, és onnantól kezdve ott lebegett a fejem felett minden lámpaoltás előtt – mivel kizárólag éjszaka, álmomban törtek rám a rohamok.

FORRÁS: UNSPLASH

9 év után végül szakítottunk az akkori párommal, és évekig tünetmentes voltam. A következő rémes roham már egy másik férfi karjaiban ért. Gyorsan papucs, köntös, 5 perc sétára van szerencsére a Honvéd Kórház. A pici szúrások, gombócok közben egyre gyakoribbak lettek, úgy éreztem, hogy valami elkezdett sorvadni bennem. Valami (vagy inkább valaki), ami nagyon is én voltam, de el kellett nyomnom, mert a férfi nem szerette bennem.

Vége lett aztán ennek a kapcsolatnak is, és én hanyatt-homlok menekültem másik ölelésbe, hogy végre nyugalomra leljek – de hiába. 1 év együttlét után álmomban megint újraindította magát a rendszer, és ismét egy kétségbeesett borostás arc nézett vissza rám, ahogy lassan magamhoz tértem.

„Már megint rosszul választottam?” – kérdeztem magamtól, és ezúttal végre komolyan is vettem a választ.

Az történt ugyanis, hogy mindig leadtam az igényeimből a másik fél javára, a testem pedig álmomban jelzett: „Nem oké, hogy nem élheted a saját életed, hogy nem mondhatsz nemet szabadon.”Mióta figyelek rá, azóta (lekopogom) nincs rohamom, és ennek már 4 éve. A néma segélykiáltás azért, hogy elfogadjanak és úgy szeressenek, ahogy vagyok, értő fülekre talált, és elcsendesedett bennem a démon.

Szóval, ha elkezd csomókban hullani a hajad, miután hozzámentél valakihez, akibe nem is vagy szerelmes, vagy meglepő módon azóta szenvedsz brutális migréntől, mióta együtt vagytok – azon kívül, hogy kivizsgáltatod magad -, szerintem érdemes elgondolkodni, hogy jó helyen vagy-e. Állj meg egy pillanatra, figyelj kicsit befelé, mert a tested előbb fog szólni, ha gáz van!

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr