A napokban szembejött velem egy cikk, ami egy cseh dokumentumfilmről íródott. A film pedig tulajdonképpen arról szól, hogy a gyerekekre mennyire sok veszély leselkedik az interneten – és most nem a verbális bántalmazásról van szó.

Hanem azokról a szexuális ragadozókról, akik másra sem várnak, csak arra, hogy egy újabb kisgyerek jelenjen meg, akit be lehet hálózni. Lehet, hogy erre sokan most csak legyintenek, hogy „Ez tényleg borzasztó, de velünk sosem történhet meg.” Nos, van egy rossz hírem: de igen, megtörténhet a te gyerekeddel, az én gyerekemmel, bármelyikünk gyerekével. Bármikor és bárhol, és nem is csak a neten.

Egészen egyszerűen nem tudjuk teljesen a kontrollunk alatt tartani a dolgot, ugyanis bárki lehet az elkövető. És az a legdurvább, hogy a szemtől szembeni szexuális bántalmazások nagy részét családtagok, barátok, ismerősök (tehát nem idegenek) követik el a gyerekek ellen. Ezért döntöttem úgy, hogy akkor utánanézek, hogy tudjuk ennek elejét venni.

Mégis hogyan taníthatjuk meg a gyerekeinknek, hogy kivédjék a szexuális bántalmazást? Hogyan érhetjük el, hogy kisebb eséllyel váljanak célponttá? És itt most nyilván nem olyan dolgokra gondolok, mint hogy például folyamatosan beszélgessünk velük, halljuk meg, amit mondanak és csak ellenőrzött oldalakat használhassanak az interneten.

Beszéljünk a testrészekről!

Az első és talán legfontosabb, hogy minél hamarabb beszélgessünk gyermekünkkel a testrészekről, és nevezzük őket nevükön. Az, hogy a gyereknek nem kényelmetlen erről beszélni, később segíthet elmondania, ha esetleg valami nem helyénvaló történik vele.

Ha ezzel megvagyunk, nagyon fontos megtanítanunk, hogy melyek az intim testrészek – amiket nem kell mindenkinek látnia. Mondjuk el neki, hogy például amikor a doktor néni megvizsgálja, az rendben van, hiszen anya vagy apa vele van, biztonságban van. Egy idegen azonban más körülmények között nem tehet ilyet.

Ugyanígy fel kell hívnunk a figyelmét a határokra is: akarata ellenére senki nem nyúlhat hozzá, és senki nem kérheti arra sem, hogy ő másokat  megérintsen. Utóbbi különösen fontos, mivel a szexuális bántalmazások jelentős része kezdődik azzal, hogy az elkövető megkéri a gyermeket, hogy érintse meg őt vagy valaki mást.

Ugyanilyen lényeges megértetni a gyerekeinkkel, hogy ha valaki hozzájuk ér, az nem feltétlenül rossz. Így nem helyes “jó” vagy “rossz” érintésekről beszélnünk, sokkal érzékletesebb lehet a titkos érintés megnevezés.

A titkok nem frankók!

Azt is meg kell beszélni a gyerekeinkkel, hogy ha valaki arra kéri őket, hogy ezt-azt tartsanak titokban, az nem jó. A legtöbb bántalmazó ugyanis élni fog a gyermeki naivitással, és könnyen előfordulhat, hogy olyan mondatok hangzanak el, mint például: „Ez a mi titkunk. Ha elmondod valakinek, azt mondom, hogy a te ötleted volt, és akkor nagy bajban leszel.”

Nagyon fontos továbbá, hogy a gyerekek tudjanak róla: nem engedhetik meg senkinek, hogy intim testrészeikről fotókat készítsen. Nagyon beteg világban élünk, és sokan arra játszanak, hogy a képeket a dark weben pénzzé tehessék.

Mondj nemet!

Meg kell tanítanunk a gyerekeinknek, hogy hogyan tudnak kiszabadulni egy számukra ijesztő vagy kényelmetlen helyzetből. Ez a kicsiknek gondot okozhat, ugyanis eleve nehezen mondanak nemet egy felnőttnek. Jó megoldás lehet, ha valami olyan történik, ami nem helyes – például valaki látni vagy érinteni szeretné az intim testrészeiket -, hogy azt tanítjuk nekik, mondják, hogy sürgősen vécére kell menniük. Ezzel nagy valószínűséggel ki tudnak mozdulni a szituációból.

Ezek mind nagyon fontos szabályok, de ami talán a leglényegesebb: értessük meg a gyerekkel, hogy nekünk, a szüleinek mindent elmondhat. Azt is, ha szerinte valami rosszat csinált, és nem fog ezért bajba kerülni. Ha bizalommal fordul felénk, sokkal könnyebb kideríteni, ha ne adj’ isten bántalmazás érte – de természetesen a megelőzés a legfontosabb.

Nyitókép: Unsplash