Van, amikor egy mozdulattal elrabolhatod valaki szívét!

Ilyen teljesen megalapozatlan konyhapszichológiai módszerrel arra a következtetésre jutottam, hogy mivel gyerekként nem volt előttem egy ideális (sőt, semmilyen) apa, vagy férfi minta, ezért én a “hogyan kell férfinak lenni” módszereket, benyomásokat mindenféle random férfi karakterből ollóztam össze.

Persze simán lehet, hogy más is ezt csinálja. Nem tudom. De én kristálytisztán emlékszem, hogy amikor kissrácként néztem a filmeket, akkor a nekem tetsző férfi alakoktól lestem el különböző dolgokat. Milyen egy férfi tartása. Hogyan jár, hogyan fog kezet, hogyan érinti meg egy nő kezét, hogyan néz rá, hogyan beszél, mosolyog és így tovább.

Visszagondolva baromira röhejes voltam, amikor a tükörben próbálgattam a George Clooneys alulról felnézős csábító pillantást. Valószínűleg jobban emlékeztettem egy gerincsérültre, aki éppen gyógytornán van, mint egy szívtipróra. De az elvitathatatlan, hogy az igyekezet megvolt bennem, és a szemöldökömet is tudom már úgy mozgatni, mint Tom Selleck a Magnum című sorozat főcímében. Mondjuk ebből még soha életemben semmilyen hasznom nem származott…

Ami még nagy hatással volt rám, hogy édesanyám azt mondta egyszer (vagy talán többször is), hogy őt borzasztóan zavarja, ha egy férfinak ügyetlen keze van. Ha úgy ér hozzá valamihez, hogy bizonytalan, remegős, esetlen. Az egyáltalán nem férfias. Ahogy az sem, ha ápolatlan, koszos a keze, hosszú a körme. Ennek hatására pedig elkezdtem arra is odafigyelni, hogy én mit csinálok a kezemmel.

Mert talán azt gondolhatnánk, hogy a kezünk az csak úgy van. Csinálunk vele dolgokat, ide-oda teszünk vele valamit. Ha tudunk vele fogni, fel tudunk vele öltözni, vagy épp le tudunk vetkőztetni valakit, akkor nagy gond nem lehet. Pedig zongorázni lehet a különbséget egy-egy mozdulat között. Szóval elkezdtem gyakorolni mindenféle kártyatrükköt, ceruzát, pénzérmét pörgettem az ujjaim között, póker zsetonnal szórakoztam és így tovább.

FORRÁS: UNSPLASH

Úgy gondoltam, hogy ha mindenfélét megtanulok a kezemmel, sok mindenre használom az ujjaimat, akkor ügyes leszek velük. Hogy ez a módszer mennyire vált be, arról talán az exeimet lenne érdemes megkérdezni. Legalábbis azokat, akik nem utálnak. Ebben az egész zagyvaságban az a lényeg (ha eddig még nem jöttél volna rá), hogy mindig nagyon odafigyeltem az emberek nonverbális kommunikációjára. És arra is, hogy én mit mutatok magamból a világnak.

Persze már nem ácsorgok a tükör előtt és gyakorlom a férfias bemutatkozást, de mégis fontosnak tartom, hogy ne sugározzak magamról olyasmit, amit nem akarok. Arra is figyelek, hogy rám milyen hatással vannak mások. Például hiába szép, formás, csinos egy nő, ha úgy ül egy széken, mint egy cserép muskátli. Lehervasztó. Ahogy az is, ha egy felnőtt nő úgy csetlik-botlik és vihog, mint egy kiskamasz.

De lehet, hogy ez csak nekem nem jön be, más pedig kifejezetten a Bridget Jones típusokra bukik. Azért nem véletlenül mondják, hogy már gyerekként is fontos a sport, mert megtanuljuk koordinálni a testünket, magabiztos kapcsolatot alakítunk ki a környezetünkkel, és az agyunk bizonyos területeinek működését is serkenti.

Biztos megvan az emlékezetes rész az elemi ösztönből amikor Sharon Stone-t vallatják, és ő az ujjai köré csavarja a teremben lévő összes férfit. Jó, persze a bugyi nélküli villantás ebben a játszmában kicsit sportszerűtlen, mégis a magabiztos, hanyag, domináns testbeszédével és mimikájával uralta az egész jelenetet. Mindenki kétség nélkül elhitte róla, hogy ő a végzet asszonya.

Érdemes ezzel foglalkozni, mert már akkor bemutatkozunk, amikor még meg sem szólaltunk.

És hiába érzed úgy belül, hogy egy oroszlán vagy, ha kívülről úgy nézel ki, mint egy kalimpáló majom. Akár pár mozdulattal is fel lehet kelteni valaki figyelmét, de ugyanilyen könnyen el is lehet riasztani. És mielőtt valaki felhördülne, hogy minden csak a külsőségekről szól, nem, ez pont nem arról. Hiszen ez éppen belülről fakad. Nem azt mutatja meg, hogy nézel ki, hanem azt, hogy mit teszel a testeddel. Hiszen hiába van egy gyönyörű autód, ha bénán vezetsz…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.

Tovább olvasok