Ha elhanyagolod a párod, máshoz menekül – csodálkozol rajta?!

Sok minden jelentheti egy kapcsolat biztos halálát, és ugyan több összetevős a dolog, ám az értő figyelem és a jelenlét hiánya biztosan képes hazavágni mindent. Amikor ott vagy, de mégsem. Amikor figyelsz, de mégsem. 

Amikor mesél a másik, de ahelyett, hogy értőn hallgatnád, közbevágsz totál más témákkal, és idióta hozzáfűznivalóid vannak, folyamatosan elviccelsz akár egy komoly dolgot is. Vagy éppen csak az arcoddal mutatod, hogy figyelsz, a gondolataid egészen máshol járnak. Amikor fontos történések mennek végbe a kedvesed életében, és te még igazából arra sem méltatod, hogy kérdezz róla.

Mert nem érdekel. Hogy érezze ekkor magát a másik? Mit gondoljon? Gondolja azt, hogy fontos? Fontos ő, a gondolatai, az érzelmei, ami történik az életében? Ugyan mitől érezné ezt? Mert te elvileg ott vagy, gyakorlatilag pedig fényévekre tőle és attól a kapcsolattól is, amiben benne vagytok. Ennél már csak az a csodálatosabb dolog, amikor mellé még önző is vagy.

Te nem hallgatod meg, te nem figyelsz rá, de azt bezzeg azt elvárod, hogy ő tátott szájjal hallgassa a meséid. Csak tudod, ez nem így működik… Működik úgy a dolog, hogy alapvetően kiegyenlítettek az arányok. Reálisan persze egy kapcsolatban az egyik fél mindig kicsit dominánsabb, még ha ezt tagadjuk is. Ezzel alapvetően nincs is baj, ha helyén van kezelve, és csak természetből adódóan jön ez az egész, és nem azért, mert el van nyomva.

Tudod, az elnyomottaknak is két tábora van. Vannak, akik elvannak úgy-ahogy, és valahol még élvezik is, ha megmondják nekik, mit csináljanak. Ám vannak a lázadók, akik hangosan menetelnek – vagy éppen, akik csendesen készülnek a kitörésre, de a másik nem veszi észre. Te sem veszed észre. Tudod, hogy miért nem? Mert semmi mással nem vagy elfoglalva, mint saját magaddal.

FORRÁS: UNSPLASH

Azzal, hogy te mit szeretnél. Neked mi a jó. Veled mi történik. Ám mikor fogtad utoljára kézen a párod, vitted el egyet romantikázni és kérdezted meg, hogy „És veled amúgy mi van? Miket gondolsz/érzel mostanában? Van valami, aminek örülsz, ami bánt? Van valami terved, álmod, amit szeretnél megvalósítani? És ebben én hogy tudok segíteni neked?”

Nevetségesen hangzik ez egy kapcsolatban, ugye? Igen. Teljesen. Mert ez olyan alapnak tűnik a mindennapokban. Ám sokan, ha belegondolnak, hogy mikor kérdeztek utoljára ilyet, vagy mikor kérdezték őket utoljára erről, elsüllyednek a szégyentől, vagy éppen a szomorúságtól. Nyilván nem volt ez mindig így, hiszen a kapcsolatok elején tutifix, hogy megvoltak a nagy beszélgetések, amik aztán elhaltak valahol félúton az évek alatt.

A munka, gyerek, hétköznapok centrifugájában. Ám ha nem eteted az állatod, elpusztul. Ha nem öntözöd a növényed, kiszárad. Ha nem dolgozol a vállalkozásodon, és mindig csak a kifogások mennek, csődbe megy. A párkapcsolat kétségtelenül a világ egyik legnehezebb dolga, de vannak olyan alapok, amikre fel lehet építeni, és az nem valami misztérium, hanem ez is törődés és nem kevés munka.

Ám ha ezek alapok nincsenek meg eredendően, avagy időről időre ki vannak rángatva, olyan ingatag lesz az egész, hogy elég egy kis érzelmi szellő, máris romokba dől. És a romok tetején lehet megbánva pillogni, “lehet, hogy ezt azt másképp kellett volna csinálnom” mondatokat motyogni. De akkor már késő… Mert aztán ilyenekből indulnak negatív dolog és események, ami egyenes út a szakadék felé, és annak mélyére.

Mert ha te nem hallgatod meg, hidd el… mindig van más, aki megteszi.

Ha te nem vagy kedves vele, nem becézed, más örömmel ott van. Ha te nem szeretkezel vele, előbb-utóbb más karjában köt ki. És tudod mi az igazság? Hogy még csak nem is hibáztathatod érte. Mert amikor lelkileg elkezdted elhanyagolni, és csak a saját dolgaid helyezted előtérbe, te sem mondtad azt, hogy „Figyelj… magamat sokkal jobban szeretem nálad, nálunk, inkább szakítsunk.” Nem tetted, mert ahhoz gyáva voltál és kényelmes voltál, vagy éppen saját magad mellett ez sem érdekelt. Pedig kellett volna…

Nyitókép: Unsplash