30 évesen nem a csípőriszálástól érzed magad nőnek!

– Mindjárt harminc vagyok, kimondani is borzalmas… gondolom, te ezt nem így éled meg. Olyan jó neked, hogy te ezt ilyen jól tudod kezelni!

A panaszos megállapítás természetesen Esztitől érkezett. Az a típus, aki ha épp nem lát valami problémát maga előtt, kreál egyet. Vagy azért, hogy kipanaszkodja magát, vagy azért, hogy sebtében nekiálljon megoldani.

De ezen a kijelentésén elgondolkoztam. Mondhatnám, hogy mire ez a pánik anyukám, a tojáshéj szinte még ott van a valagadon, majd 30 év múlva rinyálj! De azt láttam, hogy Eszti sem tudott valami komolyan venni. Elvégre, valamivel fiatalabb vagyok nála, nekem még “maradt 2-3 jó évem” a bűvös szám előtt.

Úgy vettem észre, mindegy, hogy hányadik X felé közeledünk, a kerek számok környékén mindenki meghülyül kissé. Bár Esztivel nem igazán tudtam együttérezni. Minden úgy alakult, ahogy azt 18-20 éves fejjel tervezte? Persze, hogy nem.

Gyakorlatilag az életben semmi nem úgy alakul, ahogy az ember elképzeli. Eszti nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, ami örök szívfájdalma volt. Rühellte a munkáját. A magánéletében viszont megtalálta a megfelelő társat, férjhez ment, érkezett a gyerek is. Boldogok együtt.

Amikor valakit szíven üt, hogy telnek az évek, általában ugyanazon a dolgon kezdi emészteni magát: mennyi mindent másként csinálnék a mai eszemmel. A mai eszeddel, ami épp azért jött meg, mert az útkeresésed közben annyi hülyeséget elkövettél. Annyi rossz döntést hoztál.

FORRÁS: UNSPLASH

Csak akkor jöttél rá, hogy rossz ember mellett horgonyoztál le, és egy ígéretes kapcsolatot hajtottál el, amikor már késő volt. Nem azt a szakmát választottad, ami tényleg a te világod, ami boldoggá tesz, amiben teljessé válhatsz. Olyan embereket ajándékoztál meg a bizalmaddal, akik méltatlanok voltak rá.

Nem mintha nem éltem volna át én is azt az időszakot, amikor jobb híján a falba tudtam volna verni a fejem, amiért nem láttam meg a nyilvánvalót, ami szinte kiszúrta a szemem. Vagy épp olyan férfit választottam, akit még egy pillantásra sem kellett volna méltatnom. Én mégis naivan csillogó szemekkel, kipirult arccal, mosolyogva rebegtem: „Majd mellettem megváltozik.”

De ahogy egyre közeledtünk ahhoz a bizonyos harmadik X-hez, már nem tudott egy ilyen férfi csak úgy levenni minket a lábunkról. Jól néz ki, ezt tudja is magáról, ezért azt hiszi, övé a világ. Pajkosan rád mosolyog, esetleg még egy kacsintást is “áldoz rád”. Te már csak legyintesz egyet: nevetséges vagy, bébi.

Amikor összejöttünk a régi barátnőkkel, nem álltuk meg elnéző, gunyoros félmosoly nélkül a nálunk cirka 8-10 évvel fiatalabb kislányok riszálását. Popsi bőrnaciba passzírozva, a felső gyakorlatilag csak a bimbót takarta, ahogy végiglejtettek az asztalok között fölényes magabiztossággal. Azzal a fajta magabiztossággal, amit mi már jól ismertünk.

Annak idején még mi is abban a hitben voltunk, hogy az erőltetett gőg egyáltalán nem átlátszó. Hogy nem ütközik ki mögüle az, amit egy ilyen fiatal lány leplezni akar. A bizonytalanságát, a félelmeit, hogy nem elég jó, nem elég szép… Vagy épp ellenkezőleg, meggyőződése: a kerek popsija elég, hogy bármit elérjen. És természetesen ez örökké így is marad.

A harmadik X-nél járva már nem az a csaj akarsz lenni, akin a legjobban áll a ribis forrónaci.

Már nem csimpaszkodsz kismajom módjára minden szembejövő pasira. Nem is veszed észre, hogy engeded el az erőltetett, művi gesztusokat. Nem dobálod a hajad kecsesnek szánt kalimpálások és szempilla-rebegtetések közepette. Mert tudod, hogy nem ettől lesz valaki jó nő. Ahogy azt is, hogy ha valaki nem tart elég jónak magához, az nem tudja, mit veszít.

A harmadik X felé a vonzerőd már egész másban rejlik: van tartásod, mert van mire büszkének lenned. Nem számít, hogy mi a munkád, hogy milyen utat választottál. Azt, hogy miért alakult az életed úgy, ahogy, csak te tudhatod. De te tudod, és épp ez a lényeg. Nem kell ennél több. Tisztában vagy vele, mit érdemelsz, mennyit érsz. Amikor valaki olyan pánikba esik egy számtól, mint Eszti, arra gondolok, ő valószínűleg még mindig nem érti… de még bőven van ideje, hogy ráébredjen.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok