38 éve fáj a meg nem született testvérem hiánya…

2022-04-11 Esszencia

Vártalak. Úgy volt, hogy majd jössz utánam, és én mindig vártalak, bár sosem voltam ennek a tudatában. Csak azt éreztem sokszor az életem során, hogy várok valamire, valakire. Sok fontos döntésnél megálltam és vártam. 

Sokáig azt hittem, egy sugallatra várok ilyenkor, mert nem vagyok elég határozott. Amióta nemrég rájöttem, hogy mi megegyeztünk abban, együtt leszünk ezen a világon, már megértettem: rád vártam. Mert azt ígérted, hogy érkezel – ez volt a terv, és te már nem tudtad nekem elmondani, hogy másként döntöttél.

Miért? Biztosan megvolt az okod rá. Tudom, hogy szólni akartál, üzenni valahogy, de sokáig nem tudtál. Én pedig csak vártalak… Mindig azt éreztem, még nem teljes az életem, és kerestem a hiányzó részt. Néha úgy tűnt, megtalálom valamiben: szerelemben, munkában, barátok támogatásában. De mindig csalódnom kellett.

Nem vagyok teljes nélküled! Nagyon nagy szükségem van rád! Igen, fáj, hogy így döntöttél.. Bár minden jogod megvolt hozzá, és biztos okod is van rá, de szeretném elmondani neked, hogy fáj a hiányod – hogy nem voltál ott sosem, amikor szükségem lett volna rád, és most sem vagy itt. Számítottam rád! Bíztam benned. Úgy érzem, elárultál…

Akkor is, ha volt rá okod – szeretném legalább megtudni, mi az. Szeretném, ha elmondanád nekem, ha bepótolhatnánk mindazt, amit együtt kellett volna átélnünk, és ami sosem történt meg. Szeretném, ha visszamehetnénk az időben, és te jönnél, ahogy lennie kellett volna. Megosztottam volna veled mindenemet – még akkor is, ha ezt nehéz lett volna megtenni.

FORRÁS: PEXELS

Így, hogy nem jöttél, az enyém lett minden, amin osztoznunk kellett volna: a jó és a rossz is. A jót is boldogan megosztanám veled, és annyira szeretném, ha segítenél osztozni a rosszban! Mert néha nehéz a hely, amit együtt választottunk. És én azért egyeztem bele, mert azt mondtad: együtt csináljuk végig – de te mégsem jöttél…

Ne hidd, hogy vádollak – mégis úgy érzem, hogy cserben hagytál. Egyedül hagytál… Ha tudnád, hányszor éreztem azt, hogy túl sok ez nekem, kellene valaki, aki segít! Pedig vannak, akik mellettem állnak – de az nem te vagy. Nem ismerhettelek meg soha, mégis tudom, hogy különleges vagy. Számomra biztosan. Az egyetlen, aki valaha is igazán megértett volna.

Nem tudom, miért hiszem ezt, de teljesen biztos vagyok benne. Pedig lehet, hogy sokat veszekedtünk volna, az is lehet, hogy lett volna olyan idő, amikor egymás agyára megyünk. Talán. De valahogy mégis tudom, hogy te lehettél volna a legnagyobb támaszom. Egész életemben irigyeltem azokat, akiknek testvérük van. Lehet, hogy minden egyke így érez, nem tudom.

Csak azt tudom, hogy mindig, mindig hiányoztál, ezt hordozom belül már 38 éve. Hogy mindig mennyire fájt, amikor a fejemhez vágták olyanok, akik kaptak testvért az élettől: „Te nem tudhatod, hogy működik ez, mert nincs testvéred.” Szememre vetni valamit, amiről nem én tehetek? Amit igenis nagyon szerettem volna, de nem rajtam múlt, hogy mégsem kaptam meg?

Nem elég, hogy ezzel a hiánnyal kell élnem, még vádolnak is vele, mintha én tehetnék róla?? Néha elképzelem, milyen lennél – hány éves lennél, hasonlítanál-e rám -, bár tudom, ezek csak külsőségek. Ami igazán lényeges, az, aki te vagy. Tudom, hogy ki vagy, pedig nem is ismerlek. De érzem, hogy találkoztunk már. Azt is tudom, hogy most is hallod, amit mondok neked.

És talán neked is ugyanígy fáj, hogy nem lehetsz mellettem. Ugye így van? Ugye velem vagy akkor is, amikor úgy érzem, egyedül vagyok? Ugye ott vagy valahol, és most is hallasz engem? Szeretném, ha tudnád, hogy bármennyire is fáj, elfogadom, hogy nem jöttél.

Fáj, hogy nélküled kellett és kell ma is élnem, de megértem.

Csak annyit szeretnék mondani neked, hogy nagyon szeretlek, és borzasztóan hiányzol! Ha nem is vagy velem, tudom, hogy valahonnan figyelsz és vigyázol rám, és így mégis velem vagy – valahol mélyen, legbelül. Valójában mindig is itt voltál…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok