„Töröljék el a női házimunkát!” – követelték a feministák…
Az 1900-as évek elején Magyarország lakosságából mindössze hét százaléknak volt választójoga. Természetesen a nők nem tartoztak ebbe a csoportba. Őket sok más egyéb jog sem illette meg, ezért nem csoda, hogy sokan elégedetlenek voltak ezzel a helyzettel.
A bátrabbak nem rejtették véka alá a véleményüket és 1904-ben megalakították a Feministák Egyesületét, amelynek célja a nők egyenjogúsítása volt minden téren. Bédy-Schwimmer Rózsa, aki az egyesület ügyvezetője lett, nem véletlenül vált a kor feminista törekvéseinek ikonikus alakjává. Bár ma már szinte senki sem ismeri a nevét, rengeteget dolgozott azért, hogy a nőket egyenrangú embernek tartsák.
Kiváló nyelvérzéke és újságírói vénája tömegekhez juttatta el az eszméket és követeléseket, amiket megfogalmaztak. Nemcsak a szavazati jogért küzdött, hanem a választhatóságért is. Mert abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy női képviselőt válasszon az ország. Márpedig az ország működésképtelen, ha a nőket kiszorítják a közéletből – állították.
“A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út – idézte a sokat emlegetett közhelyet, amelyet aztán ki is figurázott. – Szent Ámor! Mi lesz birodalmaddal, ha a férfi szívéhez vezető gyomorutat mindenki által járható közönséges országúttá tágítják? Még odajutunk, hogy a férfi kénytelen lesz a nőt tisztán magáért, házias tehetségektől független egyéniségéért szeretni.”
A Feministák Egyesülete ugyanis egy korszakalkotó ötlettel állt elő. Mi lenne, mondták, ha központi háztartásokat létesítenének, az alagsorban mosó- és főzőhelyiségekkel, ahol fizetett alkalmazottak végeznék a házimunkákat?
„Világosan meg kell különböztetnünk az anyaság természetes (fogamzás, szülés, szoptatás) és a szociális (gyermekápolás, nevelés, házvezetés) funkcióit” – hangoztatta. Meglátása szerint a háztartás és gyermekgondozás nem a nőkkel született természetes női adottság, hanem szaktudást igénylő munka.
Sok mindenben volt első
A nemcsak kényelmetlen, de fojtogató és egészségügyi problémákat okozó fűzőtől is meg akarta szabadítani a nőket. Ő maga egyenes szabású reformruhában közlekedett Budapest belvárosában, amellyel nagy feltűnést keltett.
Rendkívül fontosnak tartotta a nők anyagi függetlenségét. Ennek érdekében az egyesület pályaválasztási és munkaközvetítő irodát működtetett. Komoly szerepe volt abban is, hogy az 1913-as Női Választójogi Világkongresszust nem Bécsben, hanem Budapesten tartották meg.
Forrás: Wikipedia
A rendezvényen a leánykereskedés problémája is napirendi pont volt. Schwimmer azt vallotta, és le is írta, hogy „a bűnös, a fő bűnös mindig csak a vevő”. Aktuális kérdés volt ez akkoriban, hiszen a leánykereskedésnek szégyenletes módon Budapest volt az európai fővárosa.
Az első világháború idején a béke megteremtésén dolgozott, és pacifistaként támogatta az Őszirózsás Forradalmat. Károlyi nevezte ki svájci nagykövetté, ezzel ő lett nemcsak Magyarország, hanem a világ első női követe.
Véleményét sosem rejtette véka alá, és mivel a vörös és fehér terror ellen is szót emelt, emigrálnia kellett. Az USA-ban telepedett le, de sokan ott is bolsevik kémet láttak benne, így nem volt könnyű beilleszkednie. Egy baráti család támogatása mellett előadásainak, illetve cikkeinek honoráriumából, és szintén emigráló testvére, Franciska zongoraóráiból éltek.
Egész életében kiállt a béke mellett és harcolt annak megteremtéséért, ezért megkapta a világbékedíjat. Ezért azonban nagy árat fizetett. Mivel nem írta alá, hogy szükség esetén fegyvert fog, élete végéig a „stateless” (állampolgárság nélküli) bejegyzés szerepelt az irataiban. Azaz hivatalosan hontalanként élte le az életét.
Nyitókép: Unsplash
