Haragudni könnyebb a másikra, mint feldolgozni a fájdalmat, amit okozott?

Egy másodosztályú filmben hangzott el ez a mondat, egy kissrác szájából: Mérgesnek lenni egyszerűbb, mint szomorúnak lenni. Vagy valami hasonló, de a lényege ez volt, és ez elindította bennem a gondolatok fonalát.

Én mindig érzékeny ember voltam, csak amikor sokan visszaéltek ezzel, megtanultam nem az lenni, vagyis nem kimutatni. Szépen, ösztönösen átcsatornáztam az érzéseimet, és ha valami rosszulesett, akkor dühvel reagáltam, és a szomorúság, megbántottság helyett ez lett a válaszreakcióm. Mert ha elküldök valakit a picsába, aki megbántott, akkor azzal megelőzöm azt, hogy tovább bántson.

Ez bizonyos helyzetekben működik is, és van olyan, amikor tényleg az asztalra kell csapni, hogy eddig és ne tovább, viszont vannak olyan helyzetek, amikor ezzel csak elvágjuk a folyamatot, de nem lesz feloldás. A sértés ugyanúgy bennünk cseng, de ahelyett, hogy feldolgoznánk, felismernénk, megbeszélnénk, kibeszélnénk, nem foglalkozunk vele, csak a másikkal vívott harccal.

Nehéz kimutatni a valódi érzelmünket, ha a másik nem partner

Az is nagy probléma lehet, hogy ha verbalizáljuk, hogy figyelj, amit tettél, amit mondtál, ahogy viselkedtél, az rossz nekem, akkor erre nem megértés és segítő széndék a válasz, hanem érdektelenség. Vagy pont egy visszatámadás: Te mindenen problémázol, keresed a lehetőséget, hogy feszültséget kelts, szeretsz veszekedni…

Kép forrása: Unsplash

Szóval, ha a problémánk, fájdalmunk, érzelmeink kifejezésére a válasz egy újabb pofon, akkor szépen lassan megtanuljuk, hogy a visszatámadás hasznosabb reakció. És sokkal kellemesebb érzés döhösnek lenni, mint tehetetlen szomorúságot érezni. Mert a bánatunkkal egyedül maradunk, segítség, együttérzés nélkül. A haragunkat viszont “büntethetjük” a támadónkat és legalább egy kis elégtételt érezhetünk. Ami végeredményben egy meglehetősen kicsinyes dolog és nem hasznos, de kevésbé keserű pirula.

Hogyan lehet kitörni ebből a körből?

Ha valamire kondicionálva vagyunk, akkor egy idő után nehéz leváltani a berögzült mintát, sőt, már a felismerése is nehéz. Nem gondolkozunk, csak reagálunk. Viszont hosszú távon haragudni sem olyan jó, mint boldognak, kiegyensúlyozottnak lenni. Szóval, egy egészséges mederbe kell terelni a reakcióinkat és esetleg megszüntetni a kapcsolatot azokkal, akikkel vagy megbántva vagy dühösen érezhetjük magunkat és nem tudunk közös nevezőre jutni. Van, amikor az a megoldás, hogy elsétálunk. Mert már se dühösek, se megbántottak nem akarunk lenni.

Nyitókép: Unsplash