Ha gondolkodnod kell, hogy akarsz-e engem, akkor nem akarsz…

Ismerkedünk, találkozunk, időt töltünk együtt. Közeledünk egymáshoz, megnyílunk, beengedünk, tapogatózunk és felfedezzük a másik belső világát. Lépésről lépésre, óvatosan, bizonytalanul, mégis egyre inkább elszántan és magabiztosan. Legalábbis így kellene.

Egyszer el kell érkezni ahhoz a ponthoz, amikor már biztosak vagyunk, amikor már tudjuk, hogy igen, te vagy az, aki nekem kell. Te kellesz nekem napról napra egyre jobban. Mert azt érzem, hogy jobbak a napjaim, amikben benne vagy, hogy a mosolyaim többségét neked köszönhetem. És én is boldogabb vagyok attól, ha téged mosolyogni látlak. Az egyik legszebb látvány a Földön. Több leszek tőled, színesebb lesz a világom, egy vidámabb, energikusabb hely. Célt és motivációt adsz nekem. Én pedig pont ezért hagyom magam belesodródni ebbe az érzésbe.

Én hiszek a következetességben. Hiszek abban, hogy egy férfi tudja, mit akar, azt ki is tudja fejezni, és tartsa magát az elhatározásához, ne inogjon meg, és ne szarjon be útközben. Vállalja azt, ami szükséges. Mert ezt teszik a férfiak. Mert akkor tud felnézni rád a párod, ha van miért, ha van gerinced, tartásod és a szavadnak súlya. Ha biztos vagy a dolgodban és tudod, hogy mit kell megtenned érte.

Rajtam ne gondolkodjon senki

De ha csak én érzem ezt, ha elérünk a “point of no return”-höz, és te még mindig nem tudod, akkor soha nem is fogod. A szerelemben nem lehet erőltetni semmit, nem lehet rohanni, nem lehet kifacsarni a másikból. Olyan mint megmászni egy hegycsúcsot: érzed, hogy egyre feljebb vagy, ritkul a levegő, mélyebbeket sóhajtasz, és ha felérsz a csúcsra, akkor ott szédülsz, és egyedül alig tudsz megállni a lábadon. Kell, hogy felérjen hozzád a másik és megtartsátok egymást. Különben átzuhansz a másik oldalon, egyre lejjebb esel és egyre inkább távolodsz attól, amit eddig éreztél.

Kép forrása: Midjourney

Mert van egy pont, amikor azt érzem, már mindent megtettem, mindent megmutattam, mindent odaadtam magadból, amit tudtam. Ha ez nem volt elég, ha ez nem volt meggyőző, ha a velem töltött idő nem ragadott annyira magával, hogy tudd, hogy te is engem szeretnél, akkor nincs is dolgunk együtt. Akkor te nem engem keresel, nem azt keresed, amit én adni tudok. És onnantól kezdve, hogy ez számomra is egyértelművé válik, elkezdenek leépülni bennem a dolgok.

Elkezdenek összeomlani azok az érzelmek, amiket felépítettem

Elindulok a lejtőn és utána már nincs meggondoltam magam, mégis veled szeretnék lenni, próbáljuk meg. Az érzések makacs dolgok, amennyire megállíthatatlanul húznak valaki felé, olyan erővel hajtanak tőle messze. Amikor azt érzem, nem kellettem eléggé. Sok mindent meg lehet bocsátani, hibákat, sértéseket, de azt nem, ha valakinek nem kellettél. Azt nem kell megbocsátani, azt csak el kell fogadni, meg kell érteni és tovább kell lépni. Az ilyesmiért nem lehet haragudni, hiszen senki sem tehet arról, ha nem tud valakihez elég erősen kötődni.

Viszont szerintem nem érdemes olyannal együtt lenni, aki ha 1000x választhatna, akkor nem mind az ezer alkalommal engem választana. Aki nem biztos abban, hogy engem akar. Nincs értelme egy olyan kapcsolatnak, amiben csak félig szeretnek, nem teljes szívből, csak jobb híján. Ha nem vagy biztos bennem, akkor én biztos vagyok benne, hogy nem én kellek neked.

Nyitókép: Midjourney