Ha állandóan szekálod a pasid, megfojtod vele!

Lilla már hetek óta nem látta Ádámot. Jóformán még a szemét sem nyitotta ki, de ez volt az első gondolata most, kora reggel is. Hogy vajon látja-e még, hogy vajon csak egy olyan időszakos hullámvölgy-e ez is, mint már megannyiszor?

Vagy rég észre kellett volna vennie a jeleket, hogy hiába a szép szavak, hogy ennek a kapcsolatnak vége?Már kapkodnia kellett volna a ruháit, de a gondjai ólomként nehezedtek a mellkasára, az ágyból sem volt képes kimászni. Szerette volna hinni, hogy minden rendben lesz kettejük között, és nagyon igyekezett hinni a barátainak, mikor azok azt mondták, már képtelen a realitás talaján maradni.

Rápillantott a telefonja kijelzőjére, nincs üzenet. Az idő viszont pörgött, ő pedig rohamléptekkel indult munkába. Nemrég kezdett az új helyen, még zsongott a feje az újdonságoktól, attól, hogy a megszokott élete most teljesen új irányt vett. Le tudta magát végre kötni, és jobb pillanataiban ő maga is képes volt hinni abban, hogy minden rossz csak az ő fejében létezik, és ideje megtanulnia, mi a feltétel nélküli bizalom.

A napok teltek, és valahogy minden héten akadt valami bosszantó apróság, ami miatt Lilla képtelen volt fékezni a nyelvét. Így minden hétvégi, szívdobogva várt randevú lemondásra került, mert Ádám egyszerűen nem értette, honnan vesz a fejébe mindig valami abszurdnak tűnő dolgot a lány. És nem volt vevő erre a viselkedésre. Ő nyugalmat akart, a lány pedig visszaigazolást.

Az az igazság, hogy Lillának semmi önbizalma nem volt. Odáig fajultak a dolgok, hogy teljesen elvesztette a realitásérzékét, hiába küzdött. El akarta hinni, amit a párja mond, hogy szereti, vele marad, nem veszítik el egymást. De minden valós ok nélkül kételkedett. Szinte állandóan. Kivéve, ha végre csörgött a telefon, hallotta a párját a vonal túlsó végén nevetni, szövögették tovább az álmaikat, tervezték a szép közös napokat újra és újra.

FORRÁS: UNSPLASH

Aztán kezdődött minden elölről. Ádám látszólag ráunt. Kimaradoztak a hívások, elmaradtak a jó reggelt üzenetek. Teltek a napok, és ezt a rövidke időt a lány éveknek érzékelte. Teljes mértékben a férfitól függött. Ha ő örült, a lány is boldog volt, ha probléma volt, a tíz körmét rágta le, mi fog történni. A boldog napjait az állandó aggódás váltotta fel, és már nem tudta megmondani, mikor is voltak utoljára önfeledtek.

Hagyta, hogy megfojtsa a félelem a szerelmüket.

Már csak létezett, de nem élt. Három hete. Mikor végre csörgött a telefon, és Ádám elmondta, nem tudja, miért történtek így a dolgok, de iszonyatosan fáj neki Lilla hiánya, nem akar nélküle időt tölteni, és nagyon sajnálja a kimaradt boldog pillanatokat.

Lilla mintha egyszerre kapott volna egy vödör jeges vizet a nyakába, mintha legördült volna a nyomasztó súly a mellkasáról, mégis fulladt. Pedig boldog volt. De az agya már nem mert hinni, csak a szíve. Az viszont mindenen túl küzdött. Megfogadta, hogy most csendben marad, és három nap múlva újra összebújva, mosolyogva alszanak el újra egymás ölelésében.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.