A büntetés káros a gyereknevelésben?
Ha van terület, ahol úgy istenigazából el van veszve az ember, az a gyereknevelés. Így csináld, NEHOGY így csináld, hordozd-szoptasd-atápszerméreg. Hagyd, hogy kibontakozzon, avatkozz be a mozgásfejlődésébe, különben diszlexiás lesz (és ha még csak az!).
Az ellentmondások sora pedig végtelen, és kevés a biztos kapaszkodó. Azt már sejtjük egy ideje a tudomány rapid fejlődésének köszönhetően, hogy a sírást nem tüdőerősítésként, úri passzióból műveli a kisbabánk. De ha többet akarunk tudni róla és tenni érte, fogalmunk sincs, hova nyúljunk, annyi iskola bizonygatja a saját, megdönthetetlen igazát.
Ennek a bizonytalanságnak a zenitjén jött velem szembe az úgynevezett Montessori-módszer, ami mellett végül úgy éreztem, bátran letehetem a voksomat, mert csak jót tehetek vele. Micsoda rocksztár volt ez a hölgy, hogy már a 19. század végén ilyen progresszív nézeteket vallott!
Az esszenciája az, hogy a gyermekre teljes értékű emberként kell tekintenünk, szülőként a feladatunk pedig, hogy kísérjük őt a kibontakozásban, és önállóságra neveljük. A vezérelv a szeretet – a büntetés és a tekintélyelvű hozzáállás vakvágány. A szent célt, azaz hogy egy magabiztos fiatal lépjen majd ki a nagyvilágba, könnyebb elérni, mint gondolnánk.
Montessori ugyanis megfigyelte, hogy egy-egy készség elsajátítására rendkívül befogadóak a csöppségek – már ha jól időzítünk, és a megfelelő időszakban kínáljuk nekik fel a játszva tanulás lehetőségét. Ha viszont nem vagyunk eléggé résen, a lehetőség elillan, később pedig nehézkesebben tudnak majd szert tenni ugyanarra a tudásra.
FORRÁS: UNSPLASH
A siker kulcsa a környezet fokozatos átalakítása a picik fejlődési tempójának megfelelően, a kíváncsiságukra építve. Ráadásul mindezt a lehető legtermészetközelibb módon nem a multifunkciós játék, hanem a kavics, a falevél és a gesztenye sarkallja majd felfedezésre. A Montessori-pedagógia egyik vonzereje tehát az egyszerűségében rejlik, de nevezhetem akár pénztárcabarát hozzáállásnak is.
Hajlamosak vagyunk minden kacatot megvásárolni annak reményében, hogy az nem pusztán örömet okoz, hanem fejleszt is.
De sokkal közelebb vannak a leghasznosabb játékok, mint hinnénk: a parkban, a konyhában, egy internetes rendelés csomagolóanyagának formájában. Összeegyeztethető a fenntarthatóság oly aktuális eszméjével is, hiszen egy ún. activity boardot mi magunk is barkácsolhatunk, elvégre kinél ne lenne otthon elfekvőben néhány cipzár, gomb vagy használaton kívüli távirányító. A többi már csak fantázia kérdése.
A gyermekek 6 éves korig tulajdonképpen önmagukat fejlesztik, ha rendelkezésükre bocsátjuk az ehhez szükséges közeget. Követelőző kis agresszorok helyett így válhat belőlük motivált, az élethez szükséges készségekkel rendelkező, a figyelmét összpontosítani képes kisember – és ez a leghőbb vágyunk, nem igaz? 🙂
Nyitókép: Unsplash
