Mórocz-Laczó Adrienn

 1. A világjárvány kellős közepén mentem férjhez – de ezt nem vagyok hajlandó rossz ómennek venni. Én kisebb, vízközeli esküvőt szerettem volna, a férjem grandiózus budapestit. Aztán annak ellenére, hogy engedtem neki, és megszerveztük a fővárosi hacacárét, a Covid (vagy hívjuk talán sorsnak) elintézte, hogy egy tóparti tisztáson fogadjunk egymásnak örök hűséget. Erre mondják, hogy a férfi a fej, de a nő a nyak, nem?

 2. Nutella-függő voltam – de kigyógyultam belőle. Bár azóta félkarú óriásnak érzem magam. A legnagyobb hajtóerő az volt, hogy csurig van pálmaolajjal, ami felér egy vörös posztóval egy olyan ökobika számára, mint én.

 3. Ugyanis elkötelezett fenntarthatósághívő vagyok, aki még mindig napi szinten követ el kisebb-nagyobb bakikat, de nagyon igyekszik, és ha kell (ha nem), szelíden térít. A közeljövő kihívása, a mosipelus lesz számomra a vízválasztó – ha akkor nem hátrálok meg, akkor soha.

 4. Allergiás vagyok Chris Martin hangjára. Lincseljetek meg érte. A pasi maga “hellócica kategória”, csak meg ne szólaljon… Mondjuk, ezzel nincs egyedül.

 5. Olyan nincs, hogy illatos gyertya, mécsestartó, plüss vagy mindhárom nélkül távozzak az IKEA-ból – ahova egyébként indokolatlanul sokat járunk, mivel egy Röttyenflöttyen-mániákushoz mentem hozzá. Tehát ez is az ő hibája.