Kisfiam, a karácsony nem az ajándékokról szól!

Már november derekán lépten-nyomon a Wham slágere zümmög a háttérben, amire egészen addig lehetünk immunisak, amíg gyermekünk nem születik.

Onnantól kezdve, még ha előtte nem is voltunk akkora karácsony őrültek, beszippant a hangulat, és ránk nehezedik a felejthetetlenné tétel vágyának édes terhe. Nagy a felelősségünk, hiszen mint minden másról, a szeretet ünnepéről alkotott képét is teljes egészében mi formáljuk a Föld legújabb lakójának.

Nemes feladat jó hatással lenni egy kisgyermek kialakuló karácsony tudatára, és olyan útravalóval látni el, amit büszkén adhat majd tovább. De milyen is az a „jó”? Távol tartani őt a fogyasztói társadalom fertőjétől, megmutatva, hogy ennek a különleges időszaknak a szelleme és lényege belőlünk fakad.

Emlékszem egy majd’ 3 évtizeddel ezelőtti karácsonyra, amikor kicsomagolva az ajándékot, csalódottság lett úrrá rajtam. A mai napig elszégyellem magam, amikor eszembe jut, mert tudom, hogy a nagyszüleim minden szeretete (és nyugdíjának egy vastag szelete) bele volt csomagolva abba a csillogós papírba, és a szívüket díszbe öltöztetve adták át az unokájuknak.

Mégis azt hiszem, neveltetés ide vagy oda, elkerülhetetlenek az ilyen félresiklott élmények, de többre törekedni mindig lehet, ha már csak felnőttként is. Azt szeretném, ha a kisfiam nem esne abba a hibába, mint én, aki mindig csak halogatta a nagymamával való örömteli, közös sütést, hisz van még időnk. Hát nincs.

Most, amikor már csak a receptkönyv maradt belőle, az ő hangján szólalnak meg a hozzávalók, és kincsként őrzöm a hátrahagyott, ósdi derelyeszaggatót, azon leszek, hogy ez a kis emberke mindig vissza tudjon nyúlni az emlékeihez. Mert lesz neki, méghozzá rengeteg.

Nem emlékszem, mikor eszméltem rá, hogy a Mikulás nem létezik. Talán mert soha nem is kételkedtem benne? Varázslat nélkül nem élet az élet, kell egy cseppnyi irracionalitás, egy hintésnyi lebegés, ha már a fehér karácsony varázsát nem tudjuk megadni a kicsiknek, mert mi, az elődök felelőtlenül bántunk a bolygónkkal.

FORRÁS: UNSPLASH

Pedig kimenni hógolyózni, míg az egyik szülőnk Isten hírnökét játszva, titokban feldíszíti a karácsonyfát, olyan ajándék, amit át kellett volna tudnunk örökíteni. Mi is tehát az, amit nemcsak nevelő célzatú, önmagukban üres szavakkal, de tettekkel is el szeretnék majd ültetni a fiam kis lelkében, amikor már fogékony lesz rá?

Hogy adni az igazi boldogság – adni olyannak, aki magát is meg tudná lepni, és olyannak, aki nem.

Nem csak decemberben! És bármilyen szentimentálisan is hangzik: azt, hogy angyalok igenis léteznek, még ha nem is mindnek van szárnya – az ebbe vetett hit átvészelt már oly sok mindent, és átível annyi meg annyi generáción. Ezt megélni, az az igazi karácsonyi csoda.

Nyitókép: Unsplash

Tegyél minket a KEDVENC tartalmaid közé!
Mit kell tenned? Keresd fel az IgaziNő FB oldalát. Nyomj rá a “Követem” gombra. Válaszd a “Hírfolyam” opciót, ott pipáld be a “Kedvencek” opciót. Innentől kezdve gyakrabban fogod látni, legfrissebb tartalmainkat! 🙂