A Budapest Bike Maffia új oldalról közelíti meg a jótékonykodást!

Az egyik ars poeticám úgy hangzik, hogy még soha senki nem lett szegényebb attól, hogy adott. Az ünnepi időszak szellemében kérdeztem Mátraházi Zsuzsannát és Havasi Zoltánt, a Budapest Bike Maffia két motorját (vagy, ha úgy tetszik, pedálját), hogy mit gondolnak erről.

– Bár szerencsére keveseknek kell titeket bemutatnunk, áruljátok el, hogy honnan jött a “bike”, illetve a “maffia” név, illetve maga az ötlet, hogy a bringások mozgósíthatók?

-Igazából nincs nagy megfejtés: bringafanatikusok vagyunk, az első, 2011. december 24-i, még teljesen szervezetlen akciónkra is kerékpárral érkeztünk. Egyszerűen gyorsabb és hatékonyabb így elérni a desztinációt. A maffia szó pedig arra hivatott utalni, hogy mi máshogy közelítjük meg a jótékonyság kérdését. Azt valljuk, hogy nem kell feltétlenül pátosszal átitatni, mert amit mi csinálunk, az természetes. Illetve aki szembetalálkozik velünk, már a néven fennakad, és ez elindíthat egy gondolatmenetet, ami a mi malmunkra hajtja a vizet.

Forrás: Budapest Bike Maffia

– Mikor nőttétek ki saját magatokat és realizáltátok, hogy ebből a spontán szerveződött biciklis közösségből valami nagyobb is lehet?

-Már első alkalommal átjárt minket – ekkor még csak hárman voltunk – a flow-érzés, megállíthatatlannak éreztük magunkat. Aztán jött a közös főzés ötlete, majd a kiugrási pont, amikor egy japán világutazónak ellopták Budapesten a kerékpárját. Elindítottuk az első gyűjtésünket, de végül nem nyugodtunk és megtaláltuk a bringát egy piacon eladásra várva, ezzel pedig bekerültünk a köztudatba. Azóta volt extrém hideg, árvíz, menekültválság, pandémia és számos olyan helyzet, amiben megfogtuk azok kezét, akiknek szükségük volt erre.

– Hogyan lehet szerintetek jól érzékenyíteni a családtagokat, kollégákat, a szűkebb környezetünket? Van receptetek ennek a flow-nak az átragasztására, mások megfertőzésére?

-Mi úgy gondoljuk, hogy lehet lazán és hitelesen képviselni ezt az egészet, az embereknek pedig ez szimpatikus. Illetve nagy hangsúlyt fektetünk a kommunikációra, ez a másik kulcs. 100 db zsömlétől odáig jutottunk, hogy 8 mentőautót tudtunk adni Ukrajnának. A Vöröskeresztet is két ember indította el, hinni kell benne és magunkban.

– Van különbség a mindennapi működésetek és egy krízishelyzet között, máshova helyezitek ilyenkor a fókuszt? 

-A mindennapjainkba, a rendszeres programjainkba betekintést adunk azoknak, akik kíváncsiak rá, ez is része a már említett aktív kommunikációnak. A közösségi média platformjait és az azok adta lehetőségeket elengedhetetlen kihasználni. Amikor pedig “helyzet van”, azonnal reagálunk és felállítunk egy csapatot. Legutóbb, a háború kirobbanásakor 4 óra alatt 10 tonnányi adomány gyűlt össze, 150 ember szortírozta, szabályos dugó alakult ki ott, ahova szerveztük a leadást.

– Ti sokkal töményebben találkoztok a missziótokból kifolyólag egyén és társadalom szintjén a legégetőbb, legelemibb problémákkal. A legkilátástalanabb időszakokban mi az, ami tovább lök benneteket, ami miatt igenis felkeltek és csináljátok?

-Egyikünknek egy bizonyos fokú távolságtartás segít, a másikunk számára a kollégák jófejsége a napi manna. Valamilyen szinten egótáplálás, hogy tudunk segíteni, és ha ezt megtesszük, kipipálunk valamit az univerzumban vagy a karmánkban. A social media arctalan világában gyűlölet és előítélet mozgatja az embereket, ezek az erők pedig lenyomatot hagynak. Mentálisan nagyon mélyen vagyunk, apátiába süllyedtünk, nekünk pedig feladatunk van azzal, hogy az emberek figyelmét újra egymás felé fordítsuk.

Forrás: Budapest Bike Maffia

– Van-e líbling történetetek, amit szívesen megosztanátok velünk? Esetleg szendvics statisztikátok, néhány meghökkentő szám, ami megfoghatóvá teszi a tevékenységeteket?

-A “Plusz egy szendvics program” tanévenként több tízezres nagyságrendet tud felmutatni, illetve talán beszédes, hogy húszmillió forintot mi magunk osztottunk ki más civil szervezeteknek. Egy hét alatt tízmillió forint folyt be egy traumatudatos nőgyógyászati rendelőre, amihez egy multinacionális cég – ahol Zsuzsa korábban dolgozott – adott ultrahang gépet. A nyáron “Nekünk a Balaton” felkiáltással házhoz vittük a magyar tenger fílinget. Amikor egyetlen hőn áhított fagyi felragyogtat egy felnőtt arcot, az felemelő. Erről egyébként hamarosan egy filmet is bemutatunk majd.

– Még ha instabil világot is élünk, vannak távlati céljaitok, merész álmaitok?

-A nemzetköziség mint olyan. Bukarest és egy kolumbiai város már most átvette a szellemiséget, és ezt, valamint a működő modelljeinket szeretnénk továbbörökíteni. Illetve a két új vendéglátó helyünket – ahol a profitszerzés mellett az adományozás a másik fő cél – is szeretnénk felvirágoztatni.

Többször elhangzott a beszélgetés során, hogy “mi csak tesszük a dolgunkat”, ugyanakkor megláttam annak a felismerésnek is a megcsillanását Zoltán szemében, hogy van, amit közhírré kell tétetni. Mert érdemes rá, és mert úgy több értő fülhöz jut el. Megtudtam, hogy már az első BBM-bébi is megszületett két önkéntes szerelméből, utánpótlásból tehát nem lesz hiány. A webshopjukból viszont sajnálatos módon hiányoznak a totyogósoknak való body-k – személyesen kértem ennek orvoslását…

A beszélgetés közben eszembe jutott a Jóbarátok c. sorozat Phoebe-jének sajátos kísérlete arra, hogy kiderítse: létezik-e olyan, hogy önzetlen jócselekedet. Én azt hiszem, mindegy is a válasz, mert a lényeg, hogy jócselekedet viszont biztosan létezik. Köszönjük, hogy vagytok ti, önként jót cselekvők, mert jobb hely lesz általatok a Föld.

Nyitókép: Budapest Bike Maffia

 

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok