Útravaló a kisfiamnak, aki hamarosan megszületik

Drága kisfiam! Ahogy közeledik az idő – amikor már nem bentről kéredzkedsz kifelé, hanem kintről vágynál vissza a “wellnessbe” -, egyre többet gondolok arra, milyen csomagocskával is várjunk téged. 

Annyit tudok egyelőre biztosan, hogy nem szeretnénk telepakolni a puttonyodat, mert a jó szándékból rád aggatott teher is teher. Inkább iránytűt nyomunk a kezedbe, hogy mindig tudd, merre van az otthon. És inkább ilyen rövidke, hívogató filmelőzeteseket vetítünk majd az út során, hogy tudd, mitől döglik a légy.

Legalábbis a szüleid szerint – te majd rátalálsz a saját kis passzióidra és prioritásaidra. Aztán ha azok egyeznek a mieinkkel, az extra boldogság lesz. Amint az értelmed elkezd majd nyiladozni, nekiállunk megmutatni a világot: a miénket és a tágabbat.

Bár én azt vallom, hogy minek várni – hiszen van, amihez nem kell más, csupán egy pöttöm emberpalánta, aki a kis antennáival fog mindent. Meg szeretnénk például mutatni neked egyszer a kis talponálló pizzériát abban a tündéri olaszországi kisvárosban. Meg azt a másik kemencéset a nyüzsgő adriai tengerparton.

Bár apukád macerásnak tartja, de én majd elmagyarázom, micsoda sikerélmény, ha te magad ülteted el és gondozod a bazsalikom magokat, hogy aztán büszkén letépj néhány aromás levelet a házi Italia életérzéshez. Hogy mi történik akkor, ha te a szelíd nyomásgyakorlás ellenére netalántán az ázsiai fúziós konyha rajongójává válsz?

Hát, egy perces néma csönd mindenképp, de aztán átprogramozva megyünk tovább. 

Nemcsak a tengert mutatjuk majd meg neked, hanem azt is beléd plántáljuk, hogy a magyar tenger is legalább annyi kincset rejt. A világ végtelen színeit is eléd tárjuk, különösképp a sárgát és a zöld árnyalatait, mert azok a kedvenceim. A latin ritmusok szépségét, a szaxofon selymes hangját és a tánc imádatát is át szeretnénk adni neked – ne tudd meg, apukád milyen koordinálatlan vonaglást szokott táncnak nevezni…

FORRÁS: UNSPLASH

Akárcsak az otthoni komposztálás nyújtotta örömöt, és a kagylókban rejlő dekorációs lehetőségeket. Annyi, de annyi mindent – csak legyen rá elég időnk! Aztán vannak ars poeticáink, amiket szépen lassan elkezdünk csepegtetni. Meg fogod majd tapasztalni a derűt és a borút is. Az viszont a mi feladatunk lesz, hogy megértsd: az utóbbi elmúlik, az előbbit pedig féltve kell őrizni.

Az ősz nem feltétlenül elmúlás, a tél pedig nem törvényszerűen szürke és egyhangú, hanem nagyon is lehet derű forrása. A mi dolgunk lesz megtanítani, hogy szinte minden egészségtelen, de bűnfinom ételnek van alternatívája. És hogy ugyan szeretjük a technika vívmányait, de azért egy jó könyvnél nincs jobb.

Ha pedig már kagylók: mi megingathatatlanul hiszünk benne, hogy igenis a tenger morajlását zárják magukba. Tudod, kisfiam, néha a képzeletünknek és a hitünknek felül kell írnia a tudományt. Az állatok is emberek, és az emberek néha állat módjára viselkednek.

Nem minden fekete vagy fehér, még ha az édesanyád hajlamos is néha ilyen szemüvegen keresztül szemlélni mindent. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nincs mindig igazunk, és ha nincs, akkor bocsánatot kell kérnünk. Reméljük, hogy rendszeresen díszbe öltözteted majd a szívet, és nem fogod húzni-halasztgatni azt, hogy elkezdj élni.

Szundikálj néha felnőttként is délután, érvelj intelligensen, tartsd az apák napját is, és mindig szánj néhány percet az idősek meghallgatására! Ne feledd: a család tág fogalom, a bőrszín pont a kit érdekel kategória, és az embert a szíve teszi. Azt hiszem, így hirtelen ennyi, de ne elégedj meg ezzel, hiszen olyan keveset tudunk mi magunk is… De nekünk hátra van még uszkve a fele, neked pedig az egész – ragadd meg, érdemes!

Nyitókép: Unsplash