A gyermeke anyjának jó vagyok, de feleségnek nem?

Kapcsolati bizalom? Jó kérdés, hogy ebben van-e. Hiszen annyira bízik bennem, hogy együtt éljünk, hogy gyerekünk legyen. Tehát képesnek tart rá, hogy életben tudom tartani az utódunkat.

Ellenben annyira már nem tart, hogy feleségül vegyen… Ez csak azért furcsa, mert alapvetően a régi, konzervatív értékeket kedveli. Legalábbis abban, ami mindenképp az ő javát szolgálja. Hogy a nő nevelje a gyereket, vezesse a háztartást, ő meg dolgozik.

Persze mindig mondja: az, hogy házasságellenes, nem miattam van, és nem nekem szól. Csak rosszak a tapasztalatai a múltból. Például, amikor egy nő ki akarta rúgni a saját házából. No, de az a nő nem én vagyok! És ha ő ezt nem ismerte fel, akkor itt baj van.

Ennyi erővel amilyen rossz tapasztalataim nekem vannak a férfiakkal! Ohhh jajjjj! Szóba sem álltam volna vele… Nem gyerekek vagyunk, külön kell tudnunk választani bizonyos dolgokat. Például a múltat és a jövőt.

Szerettem volna a felesége lenni. Szerettem volna így is hozzá tartozni.

Ám őszinte leszek: már annyiszor nyomta ezt a házasságellenes dumát, hogy totál kiábrándított a témából – és már nem mennék hozzá. Ha ő ennyire bizalmatlan, és azt hiszi, hogy egy esetleges balhé után vinném a pénzét, akkor nem ismer engem! Ez viszont azt jelenti, hogy annak az esélye, hogy együtt maradunk életünk végéig: 50-50%.

FORRÁS: UNSPLASH

Ez bennem rossz érzést keltett, nem érzem azt, hogy „egyek” vagyunk. Így kell nekem a külön kassza, mert bizalmatlanságot szült bennem, ami miatt a saját életem is építeni akarom, és nem csak a közöset. Így viszont nem csodálkozhat rajta, hogy soha nem fogom teljes mértékben rábízni magamat és a gyermekeimet.

Hiszen nem lesz teljes a bizalmam, ha egyszer nem kapom meg tőle sem 100%-osan. Mert ez nem az. Ez egy esély a boldogságra, de nem olyan kőbe vésett, nem olyan elkötelezett, nem olyan tutifix, és nem olyan megmásíthatatlan.

Persze házasság nélkül is lehetnek boldogok az emberek – ez igaz. Ám itt nem arról van szó, hogy az elején meg lett beszélve, hogy ez egyikünknek sem fontos, ezért nem kell. Itt arról van szó, hogy az exe miatt nem tud megbízni bennem és a kapcsolatunkban.

De értem én. Arra végül is jó alany voltam, hogy gyereket szüljek, ahhoz is van jogom, hogy ellássam a családot, de ahhoz nincs, hogy minden szinten hozzá tartozzam. Azt hiszem, az igazi mély szeretet valahol erről is szól. Valahogy ezzel is bizonyítunk a másik felé… Hogy vállalom a kockázatot, alakuljon bárhogy az élet.

Elvégre, én is kockázatot vállaltam – nem is kicsit – azzal, hogy gyereket szültem. És ha fogja magát, aztán lelép egy fiatalabb nővel? Minden benne van a pakliban. Akkor is csak el kell tartanom, akkor is csak gondoskodnom kell róla. Ám ha úgy mentem volna neki, hogy mi van, ha elhagynak? Akkor ő nem is lenne. Így nem lehet nekiállni az életnek.

Persze abban az esetben igen, ha nem vagyunk elkötelezettek a másik iránt. Abban az esetben, ha még annak ellenére sem vagyunk biztosak a kapcsolatunkban, hogy gyerekünk van. De végül is igen csúnya pár mondat lenne, hogy „Szeretlek, de nem vagyok benne biztos, hogy együtt maradunk, azért nem veszlek el.”

Vagy „Szeretlek, de nem vagyok benne biztos, hogy te vagy az igazi, és lehet, hogy mást akarok. Ezért nem veszlek el…” Így is lehet élni egy darabig, de kérdés, hogy ez hosszú távon meddig elég. Elég ez egy életen át tartó kapcsolathoz?

Kinga történetét Tóth Zsuzsa jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash