A magányon nem enyhítenek az egyéjszakás kalandok…

2022-05-25 Esszencia

Te kócos hajú lány, aki csak fekszel hanyagul az autó kopottas, ledöntött hátsó ülésén, és bámulod a csillagokat, míg a partnered azon van, hogy beadd végre neki a derekad! Tudd, hogy nem ettől leszel szerethető, vagy épp kevésbé szerethető. 

Elvesztetted a hited már rég az emberekben, és most dühödben, végső elkeseredésedben fogadalmat tettél magadnak: addig meg nem állsz, míg meg nem találod azt, aki képes lesz nőnek nézni. Aki képes lesz maga elé helyezni, és éppúgy feladni érted mindent, ahogy te is teszed majd fordítva. Nem volt már kedved megannyi kudarcba fúló kapcsolat után keresni azt, aki majd begyógyítja a sebeid.

Csak egyszerűen szerettél volna egy nap úgy ébredni, hogy ott fekszik a karjaidban a másik feled. Hát megpróbáltál élményeket gyűjteni. A magadénak érezni azt a néhány idegent, akikkel pár órára, egy-két italra összesodort az élet, hogy aztán elfelejtsd a nevüket naponon belül. A randik heti rendszerességgel követték egymást, mostanában pedig kis túlzással minden éjszaka másik férfi mellett próbáltál néhány órára kiszakadni a magányodból.

Csak néhány kedves szó vagy a közös csend is megtette. Mindegy volt, csak ne legyél egyedül. Eleinte jó ötletnek tűnt ismeretlen emberek sztorijain nevetni, elraktározni belőlük egy-két mosolyt, néhány kamu ölelést. Most pedig csak fekszel, fejed hátradöntve, és hallod a már jól megszokott, beváltnak hitt kamu dumákat. De már nem fogadja be az agyad a sok hazugságot. Fáraszt már az egész.

Azon kapod magad, hogy el akarsz menni, elég volt ennyi ebből. Itt van egy újabb srác, akit olyan sokra tartottál, de még egy üresfejű próbababával sem ér fel. Bár hirtelen eszméletlen mennyiségű élménnyel lettél gazdagabb, ezekért az élményekért kőkemény árat fizettél. Feldolgozni sem volt időd, amik történtek veled. Pontosan érzed, hogy ez a vonzó fickó már nemhogy egyáltalán nem érdekel, de egyenesen taszít.

FORRÁS: UNSPLASH

Ha magához szorít, óvatosan igyekszel a tarkója mögött átkulcsolt kezeiden benyomni az órád gombját, és az időre hivatkozva lelépni. De mindig kikönyörög még öt percet. Rémesen kínosan érzed magad a felismeréstől, hogy ez az ember tényleg azt gondolja, felülsz a hangzatos divat dumáknak. Rémesen kínosnak érzed, hogy csak ennyibe néz, pontosabban nem néz semmibe.

Holott igazából önmagát nem nézi semmibe, mert tényleg elhiszi, hogy ez a legvagányabb viselkedés, amit csak megléphet, hogy az övé legyél. Eszébe nem jut annak az egyszerű, jó embernek mutatnia magát, aki akár még érdekelhetne is. Dehogy. Inkább beáll a sorba ő is a többiek mögé. Undorodsz az egésztől, szíved szerint menekülőre fognád a dolgot, de udvariasságból mindig megadod azt a pár percet.

Fényéveknek tűnik, közben pedig szinte fulladozol a felismeréstől, mennyire undorító ez a világ. Mennyire undorító, hogy a tiszta szívűeket hajlamosak idióta, naiv picsáknak nézni. Rosszul vagy az embertelenségtől, rosszul vagy saját magadtól is, pedig nem tettél a világon semmi rosszat. Csak hagytad, hogy ez a sok divatember elcsenje a szívedből a lelkesedést.

Végre lélekszakadva huppansz be a saját autód vezetőülésébe. Mély lélegzeteket veszel, és minden alkalommal tiszta erőből fújod ki tüdődből a levegőt, mintha ezzel megtisztíthatnád a lelked a sok elhangzott ocsmányságtól.

Nem leszel attól kevesebb, hogy más kevesebbnek tart.

Talán éppen attól leszel több, hogy pontosan tudod: a közelébe nem mész többé ilyen kaliberű embereknek csupán passzióból. Inkább megkíméled magad a sorozatos csalódásoktól, esélyt adva az időnek, hogy meggyógyítson. És esélyt adva magadnak arra, hogy megtaláld az igazit, aki meg sem próbál majd másnak mutatkozni előtted.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂