A rák a nőiességed tudatát is elrabolja, ha hagyod…

Újabb reggel. Újabb ébresztő. Pontban hatkor érkeztek az ápolók. Ahogyan mindig, hajszál pontosan. Rita már addigra gondosan felöltözött – hátat fordítva, nagy rutinnal a ruhája alá rejtve az éjszakánként az éjjeliszekrényen heverő protézist.

Ha még nem láttál ilyet, nem tudom elmondani neked, milyen, hogy valaki egyszerűen csak úgy lecsatolja egy testrészét, majd másnap visszavarázsolja a helyére. Én addigra már őszintén bántam, hogy ismét a kórteremben kialakított kis sarkot választottam a reggeli készülődésre a fürdők helyett.

A szobatársak fájdalmas, sóvárgó arccal pillantottak felém. A hajamat nézték, ami addigra már a csípőmig ért. Ha valaki azt állítja, hogy a haj éppúgy nő vissza a kemó után, mintha mi sem történt volna… nos, biztos akad, aki ilyen szerencsés. A velem egy szobán osztozó nők többségének ritkás, seszínű, korán őszülő haja láttán akaratlan szánakozás fogott el.

Az a fajta, amitől undorodni kezdesz magadtól, és nem tudod legyűrni. Ez nem Ritán volt a legfeltűnőbb, aki elvesztette a fél mellét, hanem Melindán. Rajta is érzékelhető volt a valamikori, vonzó külső, amitől valami – nem kellett sokat találgatni, hogy rájöjj, mi, – idejekorán megfosztotta. Melinda egyszer már győzött. A rákban nincs szerencse, de ha engem kérdezel, az agydaganatnál rosszabbat aligha tudnék elképzelni. Ő mégis nyert.

Aki túl akar élni, annak mindig kell valami kapaszkodó. Ezeknek a nőknek pedig a lehető legerősebb fogódzójuk volt, ami csak motiválhat, hogy reggelente megpróbálj felülni az ágyban: mindannyian anyák voltak. Csakhogy Melinda közben elvesztette ezt a kapaszkodót. Sosem volt jó kapcsolata az exével.

FORRÁS: UNSPLASH

Bár nem sokat mesélt róla, valami mégiscsak lehetett a férfiban, még ha régen is, amivel sikerült lenyűgöznie a hajdani feleségét. Elvégre, az ember lánya megválogatja, kit ajándékoz meg egy gyermekkel. Sajnos, mint olyan sokan, Melinda is tévedett. A pasi egyszer csak eltűnt, és a fia után sem érdeklődött soha. A srác már tizenöt volt, mikor az apja váratlanul felbukkant.

Akkortájt Marseilles-ben élt. Szeretné magával vinni a fiát, bizonygatta, nagy élmény lenne ez neki. Meg különben is, jó alkalom, hogy apa és fia kissé szorosabbra fűzzék a kapcsolatukat. Melinda nem volt épp elragadtatva, bizalmatlanul latolgatta az ajánlatot, de látva a fia izgatottságát, nem tudott nemet mondani.

„Tudtam, hogy szereti az apját. Nem akartam, hogy az én érzéseim befolyásolják. Örültem, hogy az exférjem foglalkozni akar a gyerekkel, tudtam, hogy ez nagyon fontos lenne Kristófnak.” Mindig tudta, hogy az exe zűrös pasi – de nem látott benne mást, mint piti, seftelős alakot, aki képtelen felnőni.

De Kristóf már sosem jött vissza. Ahogy telt az idő, Melinda az ép ész és a teljes összeomlás között egyensúlyozott – a rák pedig, mintha csak képes lenne megérezni még egy pillanatnyi gyengeségedet is, támadott. Melinda csak ekkor szembesült vele, minek tette ki Kristófot azzal, hogy elengedte egy nyaralásra az apjával.

A faszi sokkal nagyobban játszott, mint azt bárki gondolta volna róla.

Állítólag a lakása teraszán álldogált éppen a kamasz fiával, a Marseilles-i kilátással büszkélkedve, mikor a kocsi elhajtott az utcán, épp az ablakok alatt. Egy szemvillanás – egy lövés. De a golyó elvétette a célt. A férfi teste helyett a vékonyka tizenévesbe csapódott. Hogy az apja megpróbálta-e megvédeni őt, vagy épp pajzsként használta, esetleg azt hitte, nem merik majd bántani, ha egy kisfiú is vele van… sosem derült ki.

Legalábbis Melinda elmondásaiból nem. Ádázul, megkeseredetten gyűlölte a hajdani párját, a kedvesét, akinek gyermeket szült – ő a felelős, ő vette el a fiuk életét és tette tönkre annyi más emberét. De nem ő volt az egyetlen, akinek Melinda a halálát kívánta – ugyanígy vágyott a sajátjára is, mert az elméjében mindig ott motoszkált a gondolat: „Nem lett volna szabad elengednem…” Bár a rákot másodszorra is legyűrte, az már sokkal kínkeservesebb megmérettetés volt, mint az első tumortól szabadulni.

Nagyjából évente egyszer járok fodrászhoz. Nem tudom visszaadni egy nőnek, ami a nőiségét, az életét jelenti. De ha mást nem is, egy kicsiny, jelentéktelen részt magamból oda tudok adni – jelentéktelen, de annál kevésbé lehet megfizetni. Csak egy paróka. De ha rákos vagy, talán alig észrevehetően, de könnyebb lélekkel pillantasz a tükör felé.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr