A túlzott önzetlenség a magányosságba vezet

A szerelem őrjítő forgatagában csodálatos érzés beleveszni a másik emberbe és szinte eggyé olvadni vele. Ideig-óráig még a közös levegővételnek is létjogosultsága van.

Ám miután némileg eloszlik a rózsaszín púderköd, érdemes néhány dolgot megvizsgálni: „Ezek az én szavaim, gondolataim, érzéseim, vagy csupán visszhang vagyok a párkapcsolatomban?” Miközben a szerelem érzése hihetetlen boldogsággal tölt el minket, a mindennapi életünk fenekestül felfordulhat.

Kisajátítják a kispárnádat, rájárnak a dugicsokidra, a kókusztejedre, a szárítón pedig vadidegen, gigantikus méretű zoknik tűnnek fel. Számos kompromisszumot kötünk hétfőtől vasárnapig, ami így van jól, különben egy kapcsolat se működne. Nyílt kommunikációval és humorral megválthatjuk a világot, de van, amikor ez sem segít, és elmosódhatnak a határok.

Ekkor lép életbe a szerelmi mítoszok egyik legmakacsabbja: önzetlennek kell lenni. Habár a kapcsolódási vágy létezésünk egyik alapja, ha a folyamat alatt elveszítjük önmagunkat, mi marad? A másik mosolya, ölelése, rágógumija? Észre se vesszük, és a kapcsolatunk saját börtönünkké válik, mert háttérbe szorítjuk értékeinket, határainkat. A külső szeretet kedvéért lemondunk az önszeretetről.

Minden kapcsolat jó alkalom arra, hogy megismerjük, mi a jó nekünk. Agyunk azonnal elkezdi a munkát, szűri a beérkező információkat, és mindegyiket belehelyezi a megfelelő fakkba. Munka, család, hobbi… De mi történik, ha szíved legjavát a kapcsolati fiókba teszed? A túlzott önzetlenség egyoldalúsághoz, magányhoz is vezethet. Hogy a szerelmednek kedvezz, másnak akarsz látszani, így eltűnik a valódi éned.

Az igazi kapcsolat azonban nem erről szól. Már gyerekként megtanultuk, hogy az adok-kapok kölcsönös játék. A felnőttek homokozójában pedig még fontosabb, hogy úgy találjuk meg a közös nevezőt, hogy közben egyedül is megálljuk a helyünket.

Csak úgy szerethetünk önzetlenül, ha a saját igényeinket is tiszteljünk. Ha például a másik szeretne kimozdulni, de te hulla vagy, pihenjél nyugodtan! De ajánld fel, hogy egy másik nap bepótoljátok, így a kecske-káposzta egyensúly megmarad.

A cuki önzetlenség maga a dögunalom

Eltérő csomaggal, gondolatokkal, ötletekkel érkezünk egy kapcsolatba. A folytonos megújuláshoz szükség van arra a kreatív energiára, ami időről időre új életet lehel a szerelmi viszonyba. Új ruhadarab, új szexpóz, új szójáték. Ha túl cuki vagy, túl önzetlen, kiölheted a mókát és az izgalmat, amik segítenek frissen tartani a kapcsolatot. Ha elvész e kreatív energia, kiszárad, élettelenné válik a kettőtök kapcsolódása.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a legextrémebb ötlettel kell feldobni a csütörtök estéket, de inkább őrizzük meg eredetiségünket, vállaljuk a kockázatot! Szerelmünk hajnalán Bálint javasolta egyszer, hogy vasárnaponként, reggeli után tegyünk mezítlábas sétát a parkban.

Eleinte idegenkedtem attól, hogy babakocsis anyukák és nyugdíjas házaspárok szeme láttára tapossam a füvet cipővel a kezemben. Egy idő után viszont már a fű alatt megbújó darazsakra se figyeltem. A természettel való közvetlen érintkezés nemcsak a talpunknak tett jót, hanem a közérzetünknek is. A közös élmény pedig tovább erősítette érzéseinket.

Ha félsz nemet mondani, mások megteszik helyetted

Az önzetlen szeretettel könnyű visszaélni. Ha a visszautasítástól való félelmedben – vagy mert attól tartasz, hogy nem leszel szerethető – nem mondasz nemet, akkor egészségtelen kapcsolatban vagy. Ha félsz a másik reakciójától, akkor elveszed a lehetőséget tőle, hogy megismerjen. Persze legyél támogató partner, de ha ez a szeretet belső félelemből táplálkozik, halálra ítéled a szerelmeteket.

Az önzetlenség gyökerét sok esetben az alacsony önbecsülésben kell keresni. Ha belülről nem érzed jól magad, automatikusan a másiktól fogod várni, hogy betöltse az űrt. Tévedés azonban azt hinni, hogy attól jobban szeretnek majd, ha visszatartod a saját érzéseidet. Ha nem állsz ki magadért, rövid távon csökkented ugyan a konfliktusok számát, de bedarálod a személyiséged egy elképzelt boldogságért.

Anélkül is lehetsz asszertív, hogy bunkón viselkednél. A te határaid, céljaid nem kevésbé fontosak. Aki a másik vágyai szerint cselekszik, eltávolodik a sajátjaitól. De vajon lehet-e valaki erős, aki ennyire önzetlenül szeret? Sokkal könnyebb kifejezni az érzéseinket, gondolatainkat, ha mi magunk is értékesnek gondoljuk azokat.

Ha állandóan azt kamuzod a másiknak, hogy semmi bajod, miközben magadban fortyogsz, tényleg törődsz vele? Bátorság kell önmagunk, a konfliktusaink felvállalásához, és ez baromi nehéz. De még mindig jobb, mint hazugságban élni. Ha feltárod önző vágyaidat, a kapcsolódás is mélyülhet, hiszen ha megkapjuk, amit akarunk, természetes, hogy azt vissza is akarjuk adni.

Akár tízéves házasságról, akár egy délutáni flörtről van szó, kapcsolataink a legnagyobb tanítók. Mindig visszatükröződik bennünk valami, ahogy a másik néz, mond, vagy épp nem mond ki valamit. Ne rettegj az egyedülléttől, a bukástól, hanem kérd, amire vágyakozol! Felszabadító érzés tudni, hogy te döntöd el, mit jelent számodra a kapcsolati siker. Úgy szeress, ahogy neked jó, és közben magadat se felejtsd el!

Nyitókép: Pexels