„A vége felé azért már sajnáltam, mert csak a pasija kedvéért ment bele.”

Pár évvel ezelőtt egy – azóta felkapott – focista/műsorvezető egy interjúban vicces sztoriként adta elő, hogy ő és még 14 haverja hogyan folytattak csoportos együttlétet egy nővel.

A történetre nem reflektáltam akkor  képtelen lettem volna rá. Mentségemre szóljon, hogy még a vele interjút készítő, nálamnál jóval rutinosabb riporter is a rosszullét jeleit mutatta, ahogy hallgatta az ízléses beszámolót.

„A vége felé azért már sajnáltam, mert csak a pasija kedvéért ment bele” – nyilatkozta a celeb, többek között.

Természetesen, a komment cunami egyből megindult. A legtöbben hasonló jó ízlésről tettek tanúbizonyságot, a szóban forgó nőre tett megjegyzésekkel. Nyilván, ez nem sorolható a nemi erőszak kategóriájába, mivel a haverjuk barátnője önként ment bele a dologba. A többség pedig innentől kezdve elintézte a dolgot annyival: ha ilyen hülye, meg is érdemli…

Ez az, amivel nemcsak, hogy egyetérteni nem tudok, de megérteni sem tudtam soha. Tételezzük fel, hogy valaki valóban ostoba, csak a vita kedvéért. Aki az átlagnál alacsonyabb szellemi képességekkel rendelkezik, az megérdemli, hogy méltatlanul bánjanak vele? Mert ha más nem is, az mindenképp kiderült, hogy az illető nő nem élvezte a dolgot.

Itt megvizsgálnám a másik oldalt is: milyen párkapcsolat az, ahol a párom arra próbál meg rávenni, hogy csakis az ő a kedvéért feküdjek le a haverjaival, miközben ő ezt végignézi? Az már más kérdés, hogy mennyire érzik magukat férfinak ettől. Ha egy olyan nővel töltik el egy éjszakát, aki nem kívánja őket, nem akarja a közelségüket, nem élvezi az együttlétet, és ezért az illető fickóknak még sorba is kell állnia.

Forrás: Unsplash

Persze, ahány ház, annyi szokás, és ha ez egy közös fantáziája egy párnak, amiben mindenki örömmel vesz részt, akkor ez csakis rájuk tartozik. Ha viszont az egyik fél megpróbálja rávenni a másikat olyasmire, amire az egyáltalán nem vágyik, nem tudok másra gondolni, mint érzelmi zsarolásra. Nem ismerem mélyebben ezt történetet, nem tudhatom, hogy egy dependens alkatú nőről van szó, vagy kimondottan ez iránt a férfi iránt érzett rendhagyó ragaszkodást. Amikor a puszta tényeket nézem, adott egy pasi, aki ismeri a barátnőjét, valószínűleg tudja, mit tenne meg a kedvéért és mit nem. Ahogy azt is, mi jelent élvezetet számára az ágyban és mi nem. Adott egy nő, aki ugyanígy jól ismeri a párját, mégis kitart mellette.

Ebben a felállásban a férfi az, aki mentális értelemben – finom kifejezéssel élve – gátlástalanabb, erősebb. Ha ezt az erőt úgy értelmezzük, hogy ő irányít a kapcsolatban, ő az, akinek hatalma van a másik felett. Amikor valaki a fizikai erejével él vissza és ezt használja arra, hogy rákényszerítsen valakit olyasmire, amit az nem is akar igazán, az lehet fizikai bántalmazás, visszaélés, molesztálás, nemi erőszak.

A lelki abúzust viszont amilyen nehéz észrevenni, úgy elítélni sem lehet – legalábbis jogi értelemben.

Rengeteg olyan jelenség van, amit nem lehet ilyen módon büntetni. Hiszen nincs rájuk kézzelfogható bizonyíték, a lelki visszaélés pedig – sok esetben – az ezt elszenvedő áldozatban sem tudatosul. Vagy ha mégis, általában hosszú idő után ismerjük fel, hogy mérgező kapcsolatban élünk.

Mi viszont elítélhetjük az ilyen fajta abúzust. Egy fizikai bántalmazás elszenvedőjére nem legyintünk azzal, hogy „megérdemli, ha ilyen gyenge”. Aki viszont befolyásolható, naiv, gyenge idegzetű, esetleg dependens – afelé nem mutatunk együttérzést. Kinevetjük, megjegyzéseket teszünk rá, a vele ízléstelenül játszadozó, őt átverő embereket pedig felmentjük a tetteik alól.

Elvégre, az illetőnek észre kellett volna vennie, hogy „hülyének nézik” – ha pedig mégsem ébredt rá, az az ő hibája. Bűn lenne a naivitás, ami ilyen következményeket érdemel?

Amíg mi nem ítéljük el, nem vetjük meg, nem lökjük ki magunk közül az ilyen embereket, addig a manipulatív, gátlástalan emberek fognak nyerni. Akit pedig könnyebb befolyásolni, az tanulja meg, hogy ez az ára az elvakult érzelmeknek, annak, hogy „hülye vagy” – mert a világ ezek szerint így működik.

Nyitókép: Unsplash