Akkor a legnehezebb búcsú, ha még folytatnád, de tudod, hogy nem lehet

Az életben többféleképpen is véget érhetnek a dolgok. Van, ami hirtelen szűnik meg létezni, és van, ami elhúzódva, lassan múlik el. Van, amikor már számoljuk a perceket, hogy mikor szabadulunk meg valamitől, és van, amikor tragédiaként éljük meg, hogy nincs tovább.

Talán az a legnehezebb búcsú, amikor még folytatnád, még szeretnéd, mennél tovább, de tudod, hogy nem lehet. Amikor kénytelen vagy meghozni azt a döntést, hogy ennek itt most vége. Mert ha folytatod, csak rosszabb helyzetbe kerültök. Amikor elmentetek a legvégső pontig, még azon is túl – és már nem lehet hova lépni, elfogyott a talaj a lábatok alól.

A legnehezebb az, amikor magadban kell eldöntened, hogy ennek vége. Amikor saját magadban kell felpofozni az értelmet, hogy ráébredjen: nincs tovább. Másfelé kell nézni, másra kell gondolni, és elengedni azt, ami volt. Lehetne még húzni, hiú ábrándokkal etetni magadban a reményt, hogy talán, ha… Esetleg, ha úgy alakulna, akkor jó lehetne.

Vagy legalábbis jobb, nem ilyen rossz. Talán.

Aztán elérkezel arra pontra, amikor rá kell taposnod a lábaid alatt tekergőző reményfoszlányok nyakára. Amik beléd-belédmarnak és mérgezik a gondolataidat, elhalványítják az éleslátásodat és arra biztatnak, hogy csináld tovább, mindegy, mi van, csak csináld tovább.

Nem számít a realitás, nem számítanak a körülmények, nem számítasz te magad sem. Csak az az érzés, hogy olyan jó lenne, olyan jó lehetne. De neked számítanod kell. Legalább saját magadnak számítanod kell annyira, hogy megértsd: be kell ezt fejezni, mert ez már nem jó neked. Mert ezzel nem jutsz el sehova. Csak körbe-körbe jársz a ketrecedben, aminek a kulcsa valójában nálad van.

Forrás: Unsplash

Az érzéseink néha átvernek.

Mert gyakran olyan dolgokat szeretnénk, amik valójában rosszak nekünk. Van, amikor egy ideig engedünk ennek. Mert hiába tudjuk, hogy rosszak, de mégis olyan jók. Mint a letüdőzött cigarettafüst, ami átjárja a tüdőnket és jólesően mérgez minket. Sok minden másnak is engedjük, hogy egy ideig ilyen kellemesen pusztítson minket.

Mert egy ideig csak a jót érezzük, csak azt akarjuk érezni, és nem foglalkozunk a következményekkel. Aztán egyszer minden véget ér. Ha szeretünk valamit, ha szeretünk valakit, akkor csak remélhetjük, hogy úgy ér véget, hogy nincs visszaút. Nem kell dönteni, csak elfogadni a helyzetet. Az a könnyű befejezés. A nehéz az, amikor bármennyire is nem szeretnéd, neked kell kimondanod: ennek itt a vége, nincs tovább.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂