Akkor is a lelkem része maradsz, ha már nem vagy az életemben

2021-08-22 Esszencia

Általában egy embernek mondjuk azt, hogy a „részem vagy”. Szerintem ez nem igaz. Szerintem részünk lesz minden olyan ember, aki olyan igazi nagy hatással van ránk, a lelkünkre.

Akikben benne volt a lehetőség, hogy egy közös jövőt alakítsatok ki együtt, de akkor éppen valahogy nem passzolt az életetek – még ha ti passzoltatok is. Nem sok ilyen találkozás adatik meg egy emberöltő alatt, és bizony ezt a kapcsolatok minősége sem feltétlenül határozza meg. Évek múlva is a részünkké válhat egy olyan ember is, akivel nem volt hosszú, forró szerelmi kapcsolatunk.

Mondhatjuk, hogy bárki tud ilyen hatással lenni ránk, de az igazság az, hogy ezek a nagy ismeretségek általában férfi-nő kapcsolatok. És ha egyszer a részed lesz valaki, akkor ő nem tud onnan kiszállni – talán nem is tud róla. Csakis te dönthetsz úgy, hogy kiűződ. Vagy formálható, hajlítható, „visszacsinálható” állapotban hagyod…

És akkor őt tovább viszed a luxustáskádban, a bőröndödben, a batyudban. Hol a csomagod aljára kerül, és csak ritkán szórod ki az emlékei miatt az összes cuccod, hol a tetejére kerül, és minden kis vacak kivételekor az arcodba csapódik. Forog a Föld, forgatod a naptár lapjait, de egyvalamit biztosan tudsz: hogy évek, avagy évtizedek múlva ki lesz az a nagy hatású ember, akihez még közöd lesz az életben.

Ám az megjósolhatatlan, hogy milyen „közöd” lesz… Hogy szeretkeztek-e még az életben, vagy egyáltalán szeretkeztek-e valaha: hogy segítitek-e egymást, vagy egyszerűen csak amikor tudod, hogy már nem sok évet forgatsz abban a fránya naptárban, eljön végre a nagy, fontos beszélgetés, hogy elmondd, hol is lapult ő mindvégig. Hiszen ki akarna batyukkal távozni? Azt hiszem, mindenki „üresen” akar majd menni, titkok nélkül.

FORRÁS: PEXELS

Tudod, mindannyian ugyanazokkal a félelmekkel küzdünk.

Jó döntés volt-e? Másképp kellett volna? Lépni, beszélni? Hallgatni kellene, de azt örökre és a sírba vinni? Mindannyiunkat ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak titokban. És egy gyengébb pillanatában még a leghatározottabb, legracionálisabb ember is el tud veszni ezekben. És tudod. Mindig tudod, kihez lesz „közöd”.

És miközben ezt olvasod, egy név, több név ott kavarog a gondolataidban mosolyra húzva a szád, vagy éppen fájdalomig facsarva a szíved. Hiányzik, találkoznál vele, beszélgetnél vele egy jót… Hiszen pontosan tudod, milyen a tekintete, tudod, milyen az illata, tudod, milyen a bőrének érintése. Csak éppen azt nem tudod, ezt mikor éled át újra, vagy egyáltalán átéled-e még valaha. Vagy csak abban az utolsó nagy beszélgetésben…

Van, hogy egy adott szakaszon nem mehettek tovább együtt, mert neked jobbra, neki balra van még fontos dolga és kötelezettsége. Ám ha később, pár sarokkal arrébb újra találkoztok, ismét dönthettek. Ezt soha ne felejtsd el…

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok