Amikor kevés a csók, és túl sok a csend

2020-12-18 Esszencia

Ivett fáradtan esett be az ajtón. Mögötte sorakoztak a gyerekek, akiket nemrég vett fel a suli előtt. A lakásban csend és sötétség honolt, ezzel jelezve, hogy a férje még nem ért haza a munkából. 

Nem volt ez meglepő számára, hiszen Dani az elmúlt időszakban, vagy mondhatni elmúlt években szinte mindig késő estig dolgozott. A gyerekek nagy zsivajjal rohantak be, ledobálták a cuccaikat, és mindenki eltűnt a saját szobájában.

Ivett vett egy mély levegőt, majd rázendített a szokásos monológra. Kifejtette, hogy miért kell a kabátot a fogasra tenni, a cipőt pedig a helyére, de mintha süket fülekre talált volna. Elindult a konyhába, ahol várta a következő műszak. Pakolt, vacsorát készített, elvégezte a házimunka nagy részét.

“Megjöttem!” – hallatszott Dani dörmögő hangja az ajtóban. Miután a gyerekek körberajongták, Ivett is sorra került, aki megkapta a szokásos arcra pusziját. Nem beszélgettek, nem kérdezték meg, milyen volt a másik napja. Dani elvonult a szobába TV-t nézni, és Ivett ismét egyedül tett-vett a lakásban.

Aznap este képtelen volt elaludni, annak ellenére, hogy másra sem vágyott. Egy kiadós alvásra, előtte pedig egy kis meghittségre. Kettesben a férjével, úgy mint régen.

Hirtelen lelkiismeret-furdalás tört rá. Imádta a gyermekeit, mind a hármat, és semmiért nem cserélte volna el az életét. Viszont valami nem stimmelt. Vele és Danival. Beszürkült az életük. A folyamatos munka, feladatok, problémák, az otthonuk tökéletesítése….

Ez mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy szépen lassan elfeledkezzen egymásról. Hogy szépen lassan kialudjon a szenvedély. Az egykor fülig szerelmes pár mostanra szinte fásulttá vált. Abban biztos volt, hogy férje nem csalja meg, erről szó sem lehetett. Csupán ugyanabba a csapdába estek mindketten: elhanyagolták egymást.

Másnap este, mikor Dani hazaért, furcsállta a nagy csendet. Nem volt gyerekzsivaj, nem volt szöszmötölés a konyhában. Nem érezte az épp készülő étel illatát. Ivett széles mosollyal az arcán lépett ki a nappaliba. Csinos fel volt öltözve, haját és sminkjét is gondosan elkészítette.

– Mi ez az egész? – kérdezte a férfi meglepetten.

– Te meg én, kedves férjem, ma étteremben vacsorázunk.

– És a gyerekek?

– A nagyinál vannak. Menj, öltözz fel szépen!

Danin látszott, hogy az utolsó porcikája sem kívánja ezt a felhajtást, de értette a célzást. Látta, hogy felesége is hihetetlenül fáradt, mégis képes volt leszervezni ezt az egészet. Így hát nem mondhatott nemet.

Az étterem felé vezető úton beszélgetni kezdtek. Mindenféle lényegtelen apróságról, mégis érezték, mennyire hiányzott már ez. Ivett elérte a célját. Végre egy kicsit kikapcsolódtak, végre egy kicsit ismét a régi önmaguk voltak, akik önfeledten beszélgetnek, nevetgélnek. Akikben ott a szenvedély és a tűz. Még akkor is, ha csak egy estéről volt is szó.

Másnap reggel, mikor a nő felébredt, Dani már elindult dolgozni. A konyhában azonban friss kávé várta, mellette egy cetlivel: “Már majdnem elfelejtettem, milyen csodálatos feleségem van. Szeretlek.” Ivett aznap hatalmas mosollyal az arcán indult el otthonról. És megfogadta, hogy mostantól sűrűbben fognak beiktatni hasonló estéket.

‼️😎 NYEREMÉNYJÁTÉK 😎‼️

Mindig is vágytál rá, hogy egy különleges, egyedi tervezésű kabátban sziporkázz? 😎 Most itt a lehetőség, hogy nyerj egy eredeti Makány Márta darabot! 🤗 Részvételhez kattints a FACEBOOK oldalunkra!

Tovább olvasok