Annyit bántottak, hogy már alig merek szeretni…

2021-06-20 Esszencia

Kinga a parkban üldögélt már órák óta. Élvezte, ahogy a nap simogatja hófehér bőrét, hagyta, hogy a fákon ülő madarak hangja átjárja az egész valóját. Béke volt benne, de csak néhány pillanatig. Aztán újra elöntötték az agyát a sötét gondolatok.

Így ment ez, mióta Félixet megismerte. Mindig azon az állásponton volt, hogy nem fair dolog egyik embert a másik hibái miatt büntetni, de így túl a harmincon eljutott arra a szintre, ahol akaratlanul is gyanakodott. Minden ok nélkül. Ő az a fajta nő, akit az érzelmei vezetnek. Az a fajta, akinél a bizalom alap volt világéletében.

És most erőnek erejével akarja magával megértetni, hogy csak bizalomra ad okot a társa, mégis ott bujkál benne a „Mi van, ha mégsem mond igazat?” kérdés. Felemészti a boldogságát, minden szép pillanatát beárnyékolja a benne élő zöldszemű. Talán azért van ez, mert sosem volt elégedett magával.

Néhány éve pedig az amúgy is mínuszos egója még vészesebben romlott, hála a kedves exnek, aki ütötte-verte. Jogos a kérdés: miért tűr el ilyesmit egy nő? Mert fülig szerelmes és teljesen vak. Napi szinten élt lelki terrorban, olyan elnyomás alatt, amelyben teljesen elvesztette önmagát.

Már nem volt tisztában a saját értékeivel, szép lassan, észrevétlenül elkezdett azonosulni az elszürkült, jelentéktelen lánnyal, akinek a párja feltüntette. Aki nemhogy szeretet nem kap, már-már cselédnek is kevés. Egyik fájdalom után jött a másik, de hitegette magát, hogy majd jobb lesz. Pedig pontosan tudta, hogy nem így van, mégis szívből szerette volna hinni, hogy vele ilyen egész egyszerűen nem történhet meg.

FORRÁS: UNSPLASH

Aztán amikor évek után egy elfajult vitát követően nyolc napon túl gyógyuló sebeket szerzett, befejezte végre az önámítást. Továbblépett. Ekkor már érezte, hogy lelkileg megnyomorították. Jöttek ugyan új szerelmek, de a hatalmas, lángoló érzelmek mindig kihűltek idővel. És ha nem is bántották semmilyen módon, minden problémáért magát tette felelőssé.

Minél több volt a baj, annál kevésbé hitte el, hogy testileg, lelkileg teljesen ép, normális értékű nő. 

Voltak, akiknek egész hosszú türelme volt összeragasztani összetört szívének darabkáit, de a szépreményű jövőképek minduntalan szertefoszlottak a legváratlanabb pillanatokban. Egy kis hazugság itt, egy kis családi uszítás ott, mindeközben pedig jött az észrevétlen, végérvényes elhidegülés. Pedig Kinga csak szeretni akart.

Már teljesen feladta önmagát az utóbbi években. Az sem érdekelte, hogy a másik fél hangzatos szavakon kívül semmit nem tesz bele a közös életükbe. Ő dolgozott, ő csinált mindent a ház körül, és nem várták haza semmi jóval, mégis lelkiismeretesen rohant, hogy kiszolgálja az aktuális élete párját. Mert meg akart felelni, elég jónak akarta magát érezni. Aztán itt is cseléddé avanzsált, akit abszolút nem vettek már nőszámba.

Évek kellettek, mire összeszedte magát. Évek kellettek ahhoz, hogy rájöjjön végre, ő csak abban volt hibás, hogy nem tette lapátra az összes link, semmirekellő alakot azonnal. Mert naivan hitte, hogy majd összecsiszolódnak, és hogy minden rossz periódus csak átmeneti. Aztán egyszer csak betoppant Félix. Nem ígért neki semmit, sokáig kimért volt és tárgyilagos.

Az első napokban Kinga teljesen odavolt, aztán mégis úgy látták mindketten, hogy az álmaik nem egy irányba vezetnek. Elváltak az útjaik, mielőtt bármi elkezdődhetett volna. Majd mégis egymás karjaiban kötöttek ki, és a férfi úgy bánt vele, ahogy azelőtt ilyet csak a mesékben olvasott. Féltette, óvta, a tenyerén hordozta. Figyelt rá, gyönyörűnek gondolta, és mellette akart lehorgonyozni.

Nem csak időszakosan, végérvényesen. És ezt mind-mind teljesen érthetően a lány tudtára adta. Ő pedig sokszor csak ült, és bámult maga elé, mert a boldog pillanatai mögött még mindig megbújtak a gyötrő gondolatok. Hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Hogy neki nem járhat a boldogság, ő nem erre lett teremtve.

Hogy kevés lesz a férfinak, és jobb, ha inkább már most menekülőre fogja. Mielőtt a másik hagyja el, és ott marad megint porig alázva. Ennyin múlt a boldogsága. Azon, hogy mennyire képes elhinni magáról, hogy szerethető…

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu – hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok