Apádék gazdag férfit szántak neked – kitartasz mellettem?

Véget ért a nyár, és elkezdődött az utolsó évem az egyetemen. A szüleim kikísértek az állomásra. Még érzem apa kézszorítását, anya meleg ölelését, ahogy a szerelvény kigurul az állomásról. Szavaik a fülemben csengenek: „Ide mindig hazajöhetsz.”

Tudom, náluk mindig lesz hely számomra, de a jövőt veled képzelem el. Vidéken nőttem fel. Az egész családom gazdálkodott. Egyszerű élet, amit semmiért nem cserélnék el. Korán megtanultam, hogy mindenért meg kell dolgoznunk, és megbecsülni, amink van. A szüleink az életüket tették fel arra, hogy tanulhassunk a testvéremmel.

Mások nyaraltak, mi azért gürcöltünk, hogy szeptembertől iskolába járhassunk. A tanulás jól ment, törvényszerű volt az egyetem, de elborzasztott, mennyibe kerül. Éreztem, nem vallhatok kudarcot. Egész életemet ezt töltötte ki, míg meg nem ismertelek. A közös előadásokon képtelen voltam levenni rólad a szemem. Neked is feltűnt, és mikor mellém ültél egy órán, beszélgetni kezdtünk. Közvetlen, vicces és gyönyörű voltál. Azonnal rabul ejtettél.

Teljesen beléd zúgtam, de nem mertem elmondani. Ritkán buliztam, de egy alkalommal találkoztunk, és éreztem, itt a vissza nem térő alkalom. Nehezteltél, hogy mi tartott eddig, de többé nem volt kérdés, hogy ugyanazt érezzük. Sosem voltam olyan boldog, mindent elértem, amiről álmodtam. Az egyetem jól ment, és a világ legokosabb nője volt a párom.

Minden tökéletes volt, az sem zavart, amikor mások összesúgtak a hátam mögött, mert egy pár vagyunk. Nem tudtam, miért is csodálkoznak – hát később megértettem… Amikor bemutattalak a szüleimnek, tartottam attól, hogy mit fogsz szólni a mi kis házunkhoz. Alaptalan volt minden félelmem. Nem idegenkedtél semmitől, és a családdal is összebarátkoztál. Boldogok voltunk.

FORRÁS: UNSPLASH

Fogalmam sem volt, hogy a neheze még vár ránk: a szüleid. Izgatottan utaztam hozzátok, a házatok előtt állva értettem meg, miért is tértél ki a velük kapcsolatos kérdések elől. Sosem kérkedtél vele, mennyire tehetősek vagytok. A szüleid viselkedése, ahogy hozzám szóltak, ahogy méregettek, hidegzuhanyként ért. Félve kapaszkodtál a kezembe. Igen, féltél a saját házatokban – miattam.

Apád alig várta, hogy kettesben maradjon velem. Nem sokat finomkodott, egyből a lényegre tért: „Mit adhatsz a lányomnak?” Számítottam erre a kérdésre, de nem ilyen hamar. Őszintén beszéltem a terveinkről, és hogy mennyire szeretlek. Semmit nem szólt, de az arckifejezése mindent elmondott. Rajong érted, a legjobbat akarja a lányának, és én nem ütöttem meg a mércét.

Igazi aknamunkával elérte, hogy egyre többet veszekedjünk. Minél jobban küzdöttem kettőnkért, annál inkább elvesztettelek. Miként is mondhattam volna meg: apád megvett. Mesteri húzás volt tőle, hogy nyaralni hívott, de a repülőjegyet nekem kellett volna állnom, amit képtelen voltam kifizetni, ő pedig ezt könyörtelenül kihasználta. Elfogadtam, hogy véget ért.

Elengedtelek, de képtelen voltam elmondani a valódi okot, így inkább nem kerestelek és nem vettem fel a telefont. Ezt az ostoba húzást egész életemben bánni fogom, mert nem ezt érdemelted. Anya is hiába kérdezett felőled, mindig kitértem a válasz elől. A munkába menekültem, de ott is csak ezen a lehetetlen helyzeten pörgött az agyam, mégsem találtam megoldást.

Te viszont nem hagytad annyiban a dolgot. Hullafáradtan értem haza, amikor ajtót nyitottál. Micsoda kontraszt volt, a te gyönyörű nyári ruhád az én olajos kezeslábasom között! Vacogtam a forró zuhany alatt, de nem volt értelme titkolózni. Anyuék kettesben hagytak minket, és én mindent elmondtam. Némán, rezzenéstelen arccal hallgattad a szavaimat, miközben végig a szemembe néztél.

A kezedben volt a sorsunk, bármit is döntöttél volna.

„Akarod kettőnket?” – kérdezted remegő hangon. Persze, hogy akartam az első pillanattól fogva! Egész éjszaka beszélgettük, reggelre nem maradtak kételyek. Tisztán láttuk a jövőnket, hála neked! Utolsóként szállok le a vonatról, de csak téged látlak a tömegben, ahogy rám vársz. Átölelsz, a szemben nézel, úgy mosolyogsz, mint az első csóknál. Tudom, hogy együtt sikerülni fog!

Juhász Béla novellája

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂