Apaként is teljes értékű szülő vagyok!

Lássuk be, ma Magyarországon még mindig az a természetes, hogy kizárólag a nő gondoskodik a babáról. A férfiak gyakran csak az esti fürdetéskor veszik ki a részüket a gyereknevelésből, és azzal le van tudva az egész. 

Sok apuka nem tud mit kezdeni egy újszülöttel, hiszen csak esznek, alszanak és pelenkázni kell őket. Nem lehet velük igazán játszani, se kommunikálni, ha bajuk van, csak ordítanak. Emiatt sok férfi csak óvodás korban kezd igazán nyitni a gyereke felé.

Ennek ellenére már a baba megszületése előtt tudtam, hogy ugyanúgy szeretném kivenni a részem minden feladatból. De, amikor meghoztuk ezt a közös döntést és elmeséltük az ismerőseinknek, nem mindenki értett egyet a két szülős nevelési módszerrel. Voltak, akik azt mondták, hogy három nap után menekülni fogok a gyereksírás elől.

Rosszul leszek a pelenkázástól, és a gyereket amúgy is csak az anyja tudja megnyugtatni.  Mások csak lenézően mosolyogtak a „naiv” elképzeléseimen, hogy szeretnék olyan apa lenni, aki etet, fürdet, pelenkáz és álomba ringat.

Forrás: Unsplash

Úgy tűnik, hiába lenne rá igény a férfiak részéről, hogy kivegyék a részüket a fenti dolgokból, ha gyakran a mindentudó ismerősök elveszik a kedvet és a lelkesedést. Sok családban a feleség mindent jobban tud, és ha a férj áll neki pelenkázni vagy altatni, egyből ki lesz oktatva, hogy nem jól csinálja. Pedig az első gyereknél mindkét szülő ugyanolyan tapasztalatlan.

Egyedül a kórházban nem oktatott ki senki. Szülés után három napot együtt töltöttünk egy családi szobában. Mivel a feleségemnek az elején feküdni kellett, az ápolónők teljesen természetes módon nekem mutatták meg, hogy kell pelenkázni, újszülöttet fürdetni és öltöztetni. A kórházból is csak akkor mehettünk haza, miután bemutattam a „vizsgafeladatot”: a háromféle táplálási módból egyet kiválasztva megetettem a babát. Ez sokkal menőbb, mint azzal büszkélkedni, hogy életemben nem cseréltem még ki egy pelenkát sem.

Szerintem egyre több férfi nyit a gyermekgondozás felé, és ez természetes kellene, hogy legyen. Hiszen aki nem akar gondoskodni az utódairól, az minek csinál gyereket? A legjobb barátom – egy szakállas, tetovált exkatonát képzelj el – gyeden volt otthon a kisfiával, és rám is átragadt a lelkesedése.

Egy másik férfi kollégám elmesélte, hogy az egyik gyerekkel rengeteget volt otthon a home office miatt, míg a másik születése után már folyton dolgoznia kellett. Sajnos bizony érzi, hogy nem egyformán kötődik hozzá a két gyerkőc.

Persze babát gondozni azért nem egy fáklyás menet, hiszen 24 órás készenlétet kíván. A sírás néha idegtépő, és hajnali háromkor félkómásan pelenkázni sem a legjobb szórakozás, amikor az ember inkább aludna. De az anyáknak is ugyanolyan nehéz, így apaként sem korrekt csak a jó dolgokból kivenni a részünket.

Nyitókép: Unsplash