Az elkényeztetett fiad miatt szakítok veled!

Tudom én jól, hogy ha egy anyával kezd az ember, gyerekestől kell elfogadni és szeretni. Így is tennék, ha menne! Sajnos Edina fia olyan elkényeztetett és engedetlen volt, hogy végül ráment a kapcsolatunk.

Kristóf tett rá, hogy mi van a suliban, a leckéje akkor volt kész, ha az anyja megcsinálta. Otthon is csak a telefonját nyomkodta egész nap, még a tányért amiből evett, sem volt hajlandó a mosogatóba tenni. Végül Edina megkért, hogy beszéljek vele. Próbálkoztam kedvesen közeledni, észérvekkel hatni rá.

Felvilágosítottam, hogy ha nem tanul, akkor csak egy betanított munkás lehet belőle. Műszak elejétől a végéig ül majd a szalag mellett, és még pisilni is csak csengőszóra mehet ki. Őszintén nem szerettem volna, hogy ilyen jövő álljon előtte, így elmondtam, hogy mindenkinek van választása. Lehet az, hogy összeszedi magát és tanul mint egy kisangyal, de az is az ő döntése, ha magasról tesz a jövőjére.

Csakhogy sem én, sem az apja és az anyja nem tudtuk jobb belátásra bírni. Egyik egyes jött a másik után. Év végén két tantárgyból is meg fogják húzni, a többiből is csak jóindulatból megy át. Már azt is kijelentette, hogy nem fogja a nyarat tanulással tölteni, nem érdekli, ha nem megy át a pótvizsgán. Nem fog „otthon rohadni”, amíg a haverjai kint bandáznak az utcán.

Hiába rimánkodott az anyja, hogy csináljak valamit, fogalmam sincs, hogy mit tehettem volna. Nem tudtam több energiát belefektetni abba a nevelésbe, amit nem nekem, hanem a szüleinek kellett volna sikeresebben kivitelezni. A végén már a kapcsolatunkra is rányomta a bélyegét Kristóf viselkedése. Amikor Edina elmesélte nekem, mit mondott a gyerek – „a pasid csak törődjön veled, nekem ő egy senki, akivel az ágyban henteregsz” -, elöntött a düh. Berohantam a kölyökhöz, és leordítottam, hogy nem beszélhet így az anyjával.

Forrás: pexels.com

Ezután persze ő volt megsértődve, és azzal fenyegette az anyját, hogy elszökik, soha többé nem látja, ha nem szakít velem. Edina pedig a fia mellé állt, mert szerinte túl durva voltam. Nem győzte a kis taknyost vigasztalgatni, hogy ne szomorkodjon. Na ekkor lett elegem az egészből. Hiszen magamtól be sem avatkoztam volna a gyerek nevelésébe, a párom kért meg erre! Most meg én vagyok maga az ördög, amiért erélyesebben léptem fel?

Sarkon fordultam, és betettem magam után az ajtót.

Ahogy hazaértem, már hívott is Edina, hogy ne csináljam ezt. Értsem meg őt, és kérjek bocsánatot a fiától. Ez volt az a pont, amikor szakítottam. Hogyan lehetnénk tovább együtt, ha ennyire megromlott a légkör? Már az összeköltözést terveztük, de ezek után végképp nem tudnám elviselni ennek az elkényeztetett kölyöknek a viselkedését. Akkor meg hogy éljünk egy fedél alatt?

Azóta egy hónap telt el, Edina a mai napig írogat. Azt mondja, felejtsük el az egészet és próbáljuk meg újra. De én nem akarom. Áldom az eszem, hogy még most lett vége, mielőtt összeköltöztünk volna. Nem vagyok hajlandó pokollá tenni az életem, csak mert ő nem tud gyereket nevelni.

Nyitókép: unsplash.com

Tovább olvasok