Azok a nők is utálják a testüket, akikre az Instán irigykedsz!

Nem olyan régen volt alkalmam 20 plusz pár nővel eltölteni egy teljes hétvégét. Igen, ez alapjáraton baromi veszélyesnek tűnik. Már csak azért is, mert karakteres nőkről beszélünk. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy minden várakozásomat felülmúlta a hétvége.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartottam a félig-meddig idegen társaságtól, a cicaharctól, vagy éppen attól, hogy nagyon, de nagyon nem fogok beleilleni a jó nőktől hemzsegő csapatba. Mit jó nők… Nem! Ők azok, akikre irigykedsz az Instagramon. Azok, akik menő helyekre járnak, szépek, okosak, és nem mellesleg sikeresek. Azt hiszem, az utolsó két pont a legfájóbb.

Mert az egy dolog, ha egy nő szép, az egy másik, ha patent az alakja. De ha mindez fel van turbózva kézzel fogható, anyagiakban mért eredménnyel, akkor az tud fájni. Bár bevallom, nekem nem fájt. Még csak kisebbrendűség érzetét sem keltette bennem, ahogy utolsóként az éjszaka közepén megérkeztem a lepattant – amúgy imádnivaló – autómmal az alkalomra bérelt villába.

Pro tipp, hogy ne késs el, ha nem akarod, hogy rögtön mindenki az emlékezetébe véssen. (Azt hiszem, ezt egy életre megtanultam, bár a késésről 30 felett sanszosan már leszokni nem fogok, de még sokat javulhat.) Szóval azzal a lendülettel érkeztem meg, hogy ezektől a nőktől tanulni szeretnék. Egyszerűen, mert baromira érdekelt, hogy mi a titok.

Tagadhatatlan, hogy nem lehet egy szavam sem, mert az élet a tenyerén hordoz. Csodálatos társam van, és nem élek rosszul. Viszont képtelen vagyok túltenni magam azon, hogy minden, amit összeraktunk, az közös. Azt együtt értük el. Vagy ha nagyon rossz passzban vagyok, akkor lesarkítom, és azt érzem: minden, amink van, azt a férjem hozta össze. Én meg maximum vagyok a nő, aki őrzi a tüzet otthon.

FORRÁS: UNSPLASH

Természetesen abba ne menjünk bele, hogy milyen óriási meló hátországnak lenni. Ez olyan jellegű tabu, hogy még beszélni sem beszélünk róla. Említés szinten sem. De térjünk vissza a csajbulira. A kezdeti feszengést követően szépen lassan elkezdtem látni, hogy ezek a nők épp olyan esendőek, mint bárki más. Nincs különbség.

Persze ezeket nem lehet látni a jól beállított Insta-fotókon. De a valóságban pár pohár pezsgő után hamar kiderül, hogy van, aki a homlokán sokasodó ráncokon feszeng, míg más a mellméretén. Ha nem ezen, akkor azon, hogy felszaladt pár kiló, vagy éppen túl sok lement. És ahogy teltek az órák, szépen lassan beláttam, hogy nincs új a nap alatt.

Kurva feleslegesen feszengtem és válogattam a ruháimat, hogy valamennyire elfogadhatóan nézzek ki a számomra topmodell kategóriás társaságban. Ezek a szerintem egytől egyik top 10-es csajok pont olyan elégedetlenek magukkal, mint te vagy én. Nincs különbség. Ha valami, akkor ez elképesztő döbbenet és egyben megkönnyebbülés is nekem.

Nem azért, mert káröröm van bennem. Még véletlenül sem.

Egyszerűen csak mosolyt csal az arcomra, és ugyanilyen elánnal dühít is, hogy milyen sok felesleges szorongást képes a női agy gyártani. Mert mennyire rohadt egyszerű lenne, ha végre felfognánk, hogy minden test gyönyörű! Nem azon múlik a szépsége, hogy van-e apró bőrhiba, pici pocak, avagy a „kelleténél” kisebb vagy nagyobb fenék.

Az lenne a lényeg, hogy a test akkor szépséges, ha egészséges. Az pedig belátható – minden spiri maszlagot mellőzve -, hogy nem akkor lesz, ha folyton kritikával illetjük. Sokkal inkább attól, ha szereted, táplálod, és a sok magadnak gyártott értelmetlen szorongás helyett olykor idegen nők gyűrűjében inspirálódsz!

Nyitókép: Unsplash