Csajok, miért félünk mi levetkőzni?!

Ülök a strandon, egy fűre terített törölközőn. A nap szikrázóan tűz, nedves és nagyrészt csupasz testek mindenütt –  a fürdőnadrág és a bikini nem sokat takar. Férfiak és nők, alacsonyak és magasak, vékonyak vagy teltek, minden korosztályból.

Nézem az embereket, hallgatom a felém szűrődő szófoszlányokat – szakmai ártalom -, és közben rájövök, mennyire túlbecsüljük a külsőségek jelentőségét. Először is ott vannak a lányok, nénik, asszonyok. Ha jól figyelek, valamennyiük testtartása elárulja, ki mennyire van jóban önmagával. Mennyire fogadja vagy épp nem fogadja el azt a földi burkot, amiben az életét kénytelen élni.

60 év körüli nagymama lépdel előttem, jókedvű, önfeledt. Pár méterre tőlem lekuporodik a törölközőjére, egyetlen mozdulattal sem próbál meg előnyösen elhelyezkedni. Hasa fodrai összesodródnak, mert gondtalanul előrehajol az unoka homoksütijének megszemléléséhez. Mellette a papa harsányan nevet valamin, majd cinkosan összevillan a szemük.

Az öreg arca vidám, elkapok egy meghitt  mozdulatot, ahogy a felesége combját megveregeti. Pedig öt perccel ezelőtt, amikor az asszony még a medencénél állt, a nagypapa rutinos gyorsasággal gusztálta az előtte elvonuló huszonéves csajok combjait… Ez azonban semmit sem von le kettejük összetartozásából. Férfi szokás, elkerülhetetlen ösztön – meg kell csodálni, ami szép.

Ám akkor sem fedezek fel rajta csalódást, unottságot vagy kiábrándulást, amikor a feleségére néz. Jó páros lehetnek együtt – állapítom meg néma elismeréssel. Aztán átnézek a huszonéves lányokra, akiket több pasi is elismerő arccal figyelt az imént. A közelben ülnek ők is, barátnők, vagy talán testvérek. Látótávolságon belül egyértelműen a strand bombázói. Mégis, mintha nem tudnák.

FORRÁS: UNSPLASH

Vagy tudnák, és mégsem – talán túlságosan nyomja a vállukat a teher, hogy nekik most nagyon jól kell kinézni. Nyilván érezték a feléjük áradó elismerést a srácok és férfiak részéről. Talán ezt nem akarják elveszíteni azzal, hogy egyetlen – szerintük – kevésbé tökéletes apró részletet is látni engednek. Mozdulataik fegyelmezettek.

Nem hajolnak előre, mint a nagyi az előbb, hiszen az még a minimális vagy nem létező hasnál is hurkákat képez. Feszes kézzel, kihúzott mellkassal támaszkodnak hátra, magazinba illő szépségük tényleg csodálatra méltó. Szerintem akkor is tökéletes lennének, ha nem aggódnának ennyire. Aztán látok kisgyermekes anyukát, aki feszengve igazgatja a derekára csavart törölközőt kissé vastagabb combjain, miközben négy év körüli csemetéjét hajkurássza.

És egy ugyanolyan termetű másik anyut, aki akkora önbizalommal sétál el a huszonéves srácok csoportja előtt, hogy minden tekintet követi. Mozdulataiból sugárzik az egészséges önbizalom. Szemmel láthatóan meg sem fordul a fejében, hogy valakinek nem tetszhet. És a férfiak? Az ő reakcióik a legtanulságosabbak. Sehol sem látok elhúzott szájakat, gúnyos tekinteteket, lenéző vállvonogatásokat.

Pedig – ki diszkrétebben, ki feltűnőbben – alaposan megnézik a női „felhozatalt”, kortól és kísérőtől függetlenül. Az elismerő összenézések, apró bólintások láthatóan nem csak a strand bombázóinak járnak. Ugyanúgy vonzza a tekintetet egy őszinte mosoly, egy felszabadult nevetés, egy szép járás, egy dús és gondozott hajzuhatag.

Én pedig eltűnődöm, vajon hány nő félhet kimenni a strandra…

Hányan érzik kínosan magukat, ha le kell vetkőzni? Hányan tartanak attól, hogy megszólják, kinevetik őket, mert nem úgy néznek ki, mint egy hollywoodi filmsztár? Üldögélek a törölközőn, nézem a csupasz testeket, az arcokat, a lelkeket… és rájövök, hogy valójában közel sincs okunk ennyire félni. A média talán tényleg a megvalósíthatatlan tökéletességet tolja az arcunkba, de az emberek többsége nem felejtette el, hogy valódi húsból és vérből van – ő maga éppúgy, ahogy mások is.

A strand, a fürdés, a természet, az emberi társaság keresése pedig az örömről szól. Aki mer és tud örülni, az a legelőnytelenebb vonásokkal és testi adottságokkal is vonzó lehet. Ezt a következtetést vonom le a férfiak tekintetéből, aztán a figyelmem a nap melege és az ég kékje felé fordul. Örüljünk.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂