Becsüld már magad annyira, hogy ne használhassanak ki!
Gyerekkorunkban arra nevelnek minket, hogy legyünk jók, szófogadóak, kedvesek. Menjünk el a rokonokhoz akkor is, ha nincs kedvünk, és engedjük mindenféle (számunkra esetleg ijesztő) felnőttnek, hogy megpuszilgasson. Akkor is, ha ehhez semmi kedvünk. Mert így illik.
A családban
Társadalomban élünk, alkalmazkodnunk kell a körülöttünk élőkhöz, és a szüleink erre nevelnek minket. De az a baj, hogy mire felnövünk, sokszor elnyomjuk a saját igényeinket. Úgy érezzük, nem tehetjük meg, hogy kiállunk magunkért. Elvégre milyen dolog, hogy lemondok egy családi ebédet, mert a hátam közepére sem kívánom és inkább otthon olvasnék a kanapén? Így hát összeszorítjuk a fogunkat és elmegyünk. Jó arcot vágunk a dologhoz, pedig sokkal jobban szeretnénk kipihenni a hét fáradalmait otthon, egyedül.
A munkahelyünkön
Ott is meg akarunk felelni, ezért sokszor elviseljük a bántó megjegyzéseket, a plusz munkát, amit indokolatlanul varrnak a nyakunkba. De nem szólunk, csak tesszük a dolgunkat, mert félünk, mit fog gondolni a főnök, ha nemet mondunk.
Párkapcsolatunkban
Semmi kedvünk bejárni a fél országot a hétvégén, mert csak arra vágyunk, hogy végre normálisan kitakaríthassuk a lakást, amire máskor nincs időnk. De rávesszük magunkat a párunk kedvéért, mert ő annyira szeretné – és ennyit igazán megtehetünk érte…
Forrás: Unsplash
Közben egyre többször rosszkedvűek vagyunk, fáradtak, motiválatlanok. Sokszor nem is tudjuk igazán, mi a bajunk, hiszen alapvetően minden rendben van – de mégsincs. Nem, mert belül folyamatosan elnyomjuk azt az igényünket, hogy saját magunkkal is törődjünk. Nem tesszük meg félelemből, megfelelési kényszerből, és azért, mert az önzőség nem szép dolog…
Pedig, ha te nem szabod meg a saját határaidat, senki nem fogja megtenni helyetted. Ha te nem mondasz nemet valamire, más nem fog a nevedben. Neked kell vigyázni saját magadra és jelezni, ha úgy érzed, valamilyen program vagy munka már nem fér bele.
Igen, talán lesz, aki megsértődik, mert nem ezt szokta meg tőled, hanem azt, hogy szolgalelkűen fejet hajtasz és mindig megteszed, amit más szeretne. Az is lehet, hogy azt mondja majd: „Úgy megváltoztál, olyan önző lettél!” És akkor elbizonytalanodsz. Mi lesz, ha nem fog szeretni? Tényleg önző vagy? Ám ilyenkor gondolj arra, hogy ő vajon mi… Azt szeretné, hogy megtegyél valamit, ami neki jó, de neked nem. Akkor ki is az önző?
Hajlamosak vagyunk a saját igényeinket a másoké mögé sorolni, ami nyilván szükséges időnként, de folyamatosan semmiképp. Nem azt mondom, hogy mostantól mondj mindenre nemet. Csak annyit, hogy néha magadnak mondj igent, és ne másoknak… A saját érdekedben.
Nyitókép: Unsplash
