Csak azért szültél, hogy megtartsd a férjed?!

– Az én aduászom már megvan… ott fekszik a kiságyban – fordult felém ravasz mosollyal Berni. – A gyerekhez csak rajtam keresztül férhetnek hozzá, és ezt ők is tudják. Úgyhogy, ha be akarod biztosítani magad ebben a családban, ideje belehúznod.

Zavartan hümmögve hallgattam azt a kiszámított, rideg tárgyilagosságot, ahogy a gyerekvállalásról beszélt. Persze, sosem voltak épp álompár a férjével. Néha mintha láttam volna fel-fellobbanni annak a szikrának a maradékát, ami annak idején megvolt köztük. Már ha ez a fajta megmagyarázhatatlan vonzalom valaha is létezett.

Szótlanul hallgattam az üres fecsegését, miközben az új szerzeményeit mutogatta. Nyilván Zoli fizetéséből telt arra, hogy Paris Hiltont megszégyenítő gardróbot rendezzen be, a fodrászról, kozmetikusról nem is beszélve. Furcsa volt figyelni, Berni mennyire másként látja ezt. Amikor rájött, hogy Zoli mégsem az a szőke herceg fehér lovon, ellenben eléggé odavan érte ahhoz, hogy a fix havi nettójának minden fillérjét rááldozza, új taktikát választott.

A férje állandó nyomon követése és szabadidejének beosztása azonban nem tűntek elég hatékony megoldásnak. Ám amikor az első kislányuk megszületett, a férfi családja egyből kitüntetett figyelemben részesítette őket – addigi gyógyíthatatlan ellenszenvük varázsütésre múlt el. Egyik pillanatról a másikra csodás háziasszonynak, gondos feleségnek és anyának kezdték tartani Bernit.

Bármit megtettek, csak rendszeresen láthassák az új kis jövevényt. Tulajdonképpen nem volt rossz szülő, Fanninak épp olyan mesébe illő gardrób járt, mint az anyukájának, ahogy játékokban sem szenvedett hiányt. A nevelés többi része viszont az okostelefonra maradt. A kislány lassan kezdett felnőni – nagyobb gyerek, nagyobb problémák. Minél idősebb, annál kevésbé „cuki”.

Már nem igényel annyi babusgatást. Önálló szeretne lenni. Azok, akik úgy dajkálnak egy csecsemőt, mint holmi házikedvencet, hamar elfordulnak tőle, ha a kis aranyosból lassanként valódi személyiséggel bíró ember lesz. Zoli is megváltozott. Addig jámboran tűrte, hogy a felesége ossza be napjai minden percét, és szótlanul figyelte, hogy folyik ki a pénz a kezéből, most azonban egyre inkább „lázadt” Berni szabályai ellen.

Ahogy – pár évvel később – ismét náluk töltöttem a napot, épp olyan kínosan feszengtem, mint annak idején, amikor a kislányt csak aduászként emlegette az anyja. Csak épp ezúttal egészen más miatt. Fanni akkor már 4 év körül lehetett. Meg sem rezzent, miközben a homokozóban vigyáztam rá, a házból pedig kihallatszott a szülei veszekedése:

– …a kurva anyádat, hogy erre sem vagy képes, elegem van belőled, hogy ennyire töketlen vagy!

– Ne pofázz nekem! Egy szót nem akarok hallani többet!

Nem minden nőnek jut sugardaddy.

És még egy aranyásónak is „meg kell dolgoznia” érte, hogy örök playmate maradhasson az „apucija” mellett. Vagy hogy az alkalmas pillanatban még fullosabb „télapót” kaparintson meg magának. Pont akkor kell lépni, mikor megérzi: kezdenek ráunni.

Berni sajnos nem tudta olyan cselesen kijátszani a lapjait, mint hitte – túlságosan biztos volt a dolgában. Elvégre, volt egy aduásza, amivel mindenki felett tromfolni tudott: anya volt, aki gyermeket adott a családnak.

Fanni egy ponton elunta az ordibálást. Váratlanul felállt a homokozóban, az arcán olyasfajta unottsággal, ami valahogy egyáltalán nem illet egy óvodás kislányhoz. Az ablak felé fordult, neheztelő kis arca akár az anyjáé is lehetett volna, ahogy elkiabálta magát:

–        Apa! Aggyá’ rá pénzt!

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr