Csak protekcióval boldogulsz, kemény munkával soha?!

„Én még őszinte ember voltam. Ordítottam, toporzékoltam…” Mert úgy gondoltam, mindenki a munkája után kapja a fizetését. Aki többet és jobban dolgozik, az jobban keres majd. Aki tanul, az pedig sokra viszi az életben.

Nekem még ezt tanították:  „Tanulj fiam, mert ha nem tanulsz, kukás lesz belőled.” Én meg tanultam, mert becsülendő szakma a kukás szakma, de én mégsem akartam kukás lenni. Többet akartam az élettől. Megszereztem két diplomát, néhány szakképzettséget, lett nyelvvizsgám is. De sem anyagilag, sem erkölcsileg megbecsült ember nem lettem. És én még mindig hittem.

Még jobban és még többet dolgoztam. A kemény munkának meg kell, hogy legyen a gyümölcse – mondogattam magamnak. Ennek ellenére volt hely, ahol ez még arra sem volt elég, hogy a hatàrozott idejű szerződésemet véglegesre változtassák. Mert “ismerek-e valakit felsőbb körökben”, kérdezte a főnököm. Ha igen, akkor ő közbenjárhat nála az érdekemben. „Tudod, hogy megy ez” – kacsintott rám.

Nem, nem tudtam. És nem is akartam. Mert az ismeretségi körömért becsülnének meg? Nem azért, mert valódi hasznot hajtok nekik, növelem az elismertségüket, és lojális vagyok hozzájuk? Igen, tudom, hogy sok helyen azért nem mennek gördülékenyen és hatékonyan a dolgok, mert nem a megfelelő képzettségű és hozzáállású emberek ülnek ott. De vajon hosszú távon kifizetődő ez az emberek többségének?

Ők a keze alá feküdnének egy olyan orvosnak, aki bár szakmailag igen gyatra, de őt helyezték abba a pozícióba – nem a teljesítménye miatt! -, hogy műthet? Biztos vagyok benne, hogy nem bíznák rá önszántukból az emberek egyetlen szerettük életét sem. A másik vesszőparipám a bérek igazságos elosztása volt. Sosem értettem, mi ez a nagy titkolózás a bérek körül.

Jogodban áll-e ugyanannyit keresni, mint a másik, aki ugyanabban a munkakörben dolgozik, mint te.

Az én véleményem az, hogy igen. Bérfeszültséget okozna a dolgozók között, ha kitudódnának a bérek? Nem, mert ha nincs diszkrimináció ezen a téren, és ugyanazért a munkáért mindenki ugyanannyit kap, senkinek sem lehetne oka panaszra. Sok minden alapján lehet a béreket differenciálni.

FORRÁS: UNSPLASH

A közszférában ezt odafent döntik el, és mindenki láthatja a bértáblában az érvényes béreket. Az, hogy ezek mennyire igazságosak, már más kérdés. Vállalatoknál, multiknál, de akár egyéb intézményeknél is titkos, hogy mennyi a munkatársak havi keresete. Értem én, hogy ez egy szenzitív adat, na de jogosan teszik-e titkossá a cégek?

Nem csupán azt a célt szolgálja, hogy ki ne derüljön: az éppen újonnan felvett József esetleg másfélszer annyit keres majd, mint a már évek óta ugyanabban a munkakörben ott dolgozó Balázs? Vagy hogy szimpátia alapján dől el – esetleg annak fényében, kinek nagyobb a szája és az önbizalma – , hogy ki milyen pótlékokat kap? Bizonyára de.

Az emberek pedig jogosan háborodnának fel azon, hogy amíg ők húzzák az igát, a másik esetleg lábat lóbálva is többet keres. De amit nem tudsz, az nem fáj – tartja a mondás. Ezt szem előtt tartva pedig a cégek, intézmények hozzáállása sem fog egyhamar megváltozni.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr